Makronóm elemzők: kutatás és fejlesztés nincsen ipar nélkül

2024. 02. 12.

Hazai példák is alátámasztják, hogy gyártás nélkül nincs innováció. Ha megteremtjük az alapfeltételeket és a megfelelő támogatói környezetet, a K+F utat tör magának. Santo Martin és Kecskés Bálint, a Makronóm Intézet elemzőinek írásának részlete.

Számos nemzetközileg elismert tanulmány és publikáció, köztük az EU Közös Kutatóközpontjának (JRC) jelentése és Thomas J. Duesterberg, a Hudson Intézet vezető gazdasági szaktekintélyének a Harvard Business Review-ban megjelent értekezése is elismeri: az ipari környezet megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy innovációról lehessen beszélni. Mikko Ketokivi, a madridi IE Business School operációmenedzsment és szervezettervezés professzora a Journal of Operations Managementben megjelent publikációjában egyenesen amellett érvel, hogy bár minden termék esetében kívánatos a K+F-tevékenységet és a gyártást egymáshoz közel végezni, minél összetettebb és személyre szabhatóbb egy termék, annál kevésbé lehet szétválasztani ezeket egymástól.

Az újraiparosítással párhuzamosan már lehet innovációról beszélni

Az elmúlt 10 év alatt a kutatói és fejlesztői munkahelyek száma megduplázódott Magyarországon és ezzel a legnagyobb arányban nőtt az EU-ban. Magyarországon a K+F-területen dolgozók aránya 2010 és 2020 között 31 ezerről 61 ezer főre nőtt, ráadásul az EU-ban nálunk növekedett a leggyorsabb ütemben. Míg hazánkban a teljes K+F-ráfordítás 2016-ban 427 milliárd forint volt, ez az összeg 2022-re elérte a 920 milliárdot is, amelynek mintegy kétharmada vállalati ráfordítás volt.

Ezekből az összegekből jut az olyan kutatásokra is, mint Krausz Ferenc Molekuláris Ujjlenyomatkutatója (CMF), amelynek a finanszírozására a kormány már 2019 óta 20 milliárd, 2023-tól pedig további 75 milliárd forintot szánt, vagyis jóval a Nobel-díj odaítélése előtt felkarolta a kutatását. A tehetségek hazacsábítására kiváló példa az is, hogy Karikó Katalin kutatói ma már Magyarországon dolgoznak, ezzel is tovább erősítve a hazai tudományos életet. Ennek kapcsán okkal remélhetjük, hogy 2030-ig lesznek még Nobel-díjasaink, várományosaink pedig már biztosan vannak:

  • Roska Botond – az emberi látás visszaállítása,
  • Barabási Albert László – a hálózatok szabályszerűségei,
  • Buzsáki György – agysejtek működésének befolyásolása,
  • Peták István – rákkutatás,
  • Vellai Tibor – öregedés kutatása
  • és még sokan mások.

Santo Martin és Kecskés Bálint, a Makronóm Intézet elemzőinek teljes cikke elolvasható ide kattintva.

Fotó: Makronóm