Intézetünkben dolgozó kutató segít megérteni, hogyan tájékozódunk a térben
Két magyar kutató, Nádasdy Zoltán (ELTE, Texasi Egyetem) és Török Ágoston, intézetünk Rendszer és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának tudományos munkatársa is részt vett abban a nemzetközi kutatócsoportban, amely a gridsejtek vagy rácssejtek működését vizsgálta az emberi agyban. Az eredményeik az amerikai tudományos akadémia rangos folyóirata, a PNAS friss számában jelentek meg.
A szerzők ebben az egyedülálló kutatásban azokat a rácssejteket vizsgálták az emberi agyban, melyeket korábban Edvard és May-Britt Moser írtak le rágcsálókban, és ezért a felfedezésükért 2014-ben Nobel-díjat kaptak. A rácssejtek működése mentális térképünk alapja, mert olyan koordinátarendszert képeznek, melyben elmozdulásunk pontosan leképződhet. A Moser házaspár kutatásának egyik legfontosabb eredménye volt, hogy kimutatták, hogy e koordinátarendszer léptéke független attól, hogy mekkora az a környezet, amiben az állat van. A kutatókat azonban izgatta a kérdés, hogy vajon ennyire statikusan működnek-e a rácssejtek emberben is.
A nemzetközi kutatócsoport kísérletében a résztvevők egy tablet PC segítségével különböző méretű virtuális környezetekben tájékozódtak, melyek között volt egy kis hátsóudvar, de olyan nagy tér is, mint a Louvre múzeum egyik belső udvara. Ehhez hasonló kísérletekben a rágcsálók rácssejtjei nem változtatják tüzelési mintázatukat, a mostani kutatás azonban azt mutatta, hogy embereknél a rácssejtek aktivitása igenis összefügg a környezet méretével. Ez a fontos különbség az emberi kognitív rendszer sokkal komplexebb természetéből következik, ami tehát a mentális térkép kialakításakor figyelembe veszi a környezet sajátosságait is.
A kutatás rávilágít arra is, hogy bár a rágcsálókkal végzett kutatások fontosak az agykutatás szempontjából, ezeket az eredményeket nem mindig lehet egyszerűen kiterjeszteni/általánosítani az emberre. A kutatók a jövőben a kísérleteket virtuális valóság kiaknázásával/alkalmazásával folytatják, amely módot ad a környezet olyan fokú manipulációjára, amelyet valós környezetben nem is lehetne megvalósítani. A kutatók azt remélik, az új technológia kombinációjával végre bepillantást nyerhetünk az Alzheimer-kór korai felismerésében és kezelésében egyaránt kulcsszerepet játszó agyi terület működésébe.
