A számítógépes szerszámgépvezérlésektől a kiberfizikai termelési rendszerekig – Monostori László rendes tag székfoglaló előadása
2017. január 20-án, 10.00 órakor tartja Monostori László, az MTA rendes tagja székfoglalóját a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Felolvasótermében.
A kiberfizikai rendszerek olyan számítási struktúrák, melyek intenzív kapcsolatban állnak a környező fizikai világgal, a fizikai folyamatokkal, egyúttal támogatják és hasznosítják az interneten rendelkezésre álló adatelérési és adatfeldolgozási szolgáltatásokat. A felhasználási területek már most széles körűek, és rohamosan gyarapodnak: autonóm földi és légi járművek, robot által végzett műtétek, intelligens épületek, intelligens energiahálózatok, intelligens gyártási rendszerek, beültetett orvosi eszközök, de a sor folytatható lenne még tovább is.
A kiberfizikai rendszerekkel szemben támasztott elvárások már most hatalmasak, amelyek az újonnan megjelenő technológiákkal gyors ütemben bővülnek: robusztusság, önszerveződés, adaptív helyzetfelismerés, transzparencia, előreláthatóság, hatékonyság, interoperabilitás, globális nyomon követhetőség – csak a legfontosabbakat említve. A kooperatív irányítás, a multiágens rendszerek, a komplex adaptív rendszerek, az emergens (kibontakozó) rendszerek, a szenzorhálózatok, az adatbányászat stb. területén elért kiemelkedő eredmények egyben további lehetőségeket és feladatokat is generálnak, ezzel téve folyamatossá a kutatás iránti igényt.
A kiberfizikai megközelítések „okos”-városokhoz, gyártási, közlekedési, logisztikai, energetikai rendszerekhez vezethetnek, és hozzájárulhatnak egy újabb életminőség megteremtéséhez. Ez utóbbi vonatkozásban már kiberfizikai társadalomról (Cyber-Physical Society) is beszélhetünk, ami már nemcsak a fizikai és kibernetikai tereket, hanem az emberi, társadalmi, kulturális szférákat is magában foglalja. A kiberfizikai termelési rendszerek (Cyber-Physical Production Systems, CPPS) a Németországból származó – és egyre inkább nemzetközi szinten is elfogadott – vélekedés szerint megalapozhatják a 4. ipari forradalmat (Industrie 4.0, Industry 4.0, Ipar 4.0, …).
Az előadás felvázolja egyrészről a gyártástudomány és -technológia, másrészről a számítástudomány, továbbá az információs és kommunikációs technológiák párhuzamos, de egyben kölcsönösen egymásra ható fejlődési ívét, ami a szerszámgépek numerikus vezérlésének megjelenésétől a kiberfizikai termelési rendszerek kialakulásáig vezetett. A folyamat még messze nincs lezárva, sőt a kutató-fejlesztő társadalomnak újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznie, amelyekből szintén ízelítőt ad az előadás.
Bemutatásra kerül továbbá, hogy miként járultak hozzá a magyar kutatók ehhez a fejlődéshez, aláhúzva a hazai és nemzetközi együttműködések jelentőségét és eredményeit, valamint azok jövőbeni perspektíváit.
