Elhunyt Horváth Mátyás
Horváth Mátyás professzor (1935 – 2023) a BME Gépészmérnöki Kar Gépgyártástechnológia Tanszékének egykori vezetőjeként fontos szereplője volt annak az országos összefogásnak, amely a 70-es és 80-as években új irányba állította és a nemzetközi élvonalba emelte a hazai gyártásautomatizálási és gyártástechnológia kutatásokat.
A SZTAKI akkori, Hatvany József által irányított Gépipari Automatizálási Főosztályának és Horváth Mátyás tanszékének együttműködése alkotta a sikerek magját. A kooperáció most is élő, az intézetből többen oktatnak a tanszéken, és számos volt és korábbi doktorandusz, munkatárs pályája indult onnét, illetve származott ebből az együttműködésből.
„Horváth Mátyás professzor a hazai gyártástudományi kutatások nemzetközileg elismert úttörője, és a technológiai oktatás kiemelkedő alakja. Külföldi és magyarországi egyetemek tiszteletbeli professzora, az Ukrán Felsőoktatási Akadémia tagja. Alelnöke volt az IFAC Gyártástechnológiai Műszaki Bizottságának, tagja volt a CIRP Mérnökképzési Munkacsoportjának, vezette a GTE Gyártási Rendszerek Szakosztályát. Több hazai és nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja, vagy elnöke volt. A Gépipari Technológiai Intézetben eltöltött évek alatt szellemi irányításával és aktív részvételével indult el Magyarországon számítógépes tervezési módszerek alkalmazása a technológiai tervezésben. Résztvevője, sok esetben karizmatikus vezetője volt az 1970-es évek végén, az 1980-as években a SZTAKI, az Akadémia, az OMFB meghatározó irányítóival együtt annak a hatalmas munkának, amelynek eredménye egy valódi korszakváltás volt. Létrejöttek a rugalmas gyártórendszerek, a tervező, irányító szoftverek. A szerszámgépipar, a mechatronika, robottechnika és velük együtt a kapcsolódó felsőoktatás átlépett a digitális világba. Ő adott technológiai, gépészeti tartalmat a felfutó mesterséges intelligencia kutatásoknak, mérnöki alkalmazásoknak. Országos tudomány és technológia szervezői tevékenységét számos kimagasló díjjal ismerték el, többek között 1985-ben Állami Díjjal (a Széchenyi díj elődjével), valamint 1995-ben Gábor Dénes Díjjal” – írja a tanszék hivatalos nekrológja.
