Egy kilencvenéves kalandor

Vámos Tibor úgy változott az idővel, hogy elkerülte az elszürkülést, és az emlékek felidézése mellett ma is előremutató terveken töri a fejét. Kulturális programokra jár, filozofál, utazik.

A genetikának és a szerencsének köszöni, hogy így élte meg e magas kort. Az azonban fontos, hogy az ember mindig tudja, mire képes, mint ahogy az is, mit nem szabad feladni. Például az írást. Egy régi latin mondást idéz: „ Tempora mutantur et nos mutamur in illis” , vagyis az idők változnak, s változunk mi is. Először a nevek esnek ki, mondja, hiszen az evolúció során ezek rakódtak le bennünk a legkésőbb.

A Vámos Tiborral, kilencvenéves születésnapja alkalmából készült riport a nol.hu -n teljes terjedelemben olvasható.