Amikor egyik csapat sem érdekelt a gólszerzésben
Csató László, a Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratórium Operációkutatás és Döntési Rendszerek Kutatócsoport tudományos munkatársa azt a kérdést vizsgálta, vajon a sportszabályok minden esetben megfelelően ösztönzik-e a versenyzőket. Bemutatott egy mérkőzést, ahol a győztes csapat biztosan kiesett volna, míg egy döntetlen továbbjutáshoz vezethetett volna. A példa általánosítható, ilyen helyzet több korábbi labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjén bekövetkezhetett volna.
Az eredményeket összefoglaló két tanulmány az „International Journal of Sport Science and Coaching”, illetve az „International Journal of General Systems” című folyóiratokban jelent meg, „When neither team wants to win: A flaw of recent UEFA qualification rules”, illetve „The incentive (in)compatibility of group-based qualification systems” címmel.
A 2016-os U-17 labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjének elitkörében a 32 nemzeti válogatottat nyolc négyes csoportba osztották, ahol egyszerű körmérkőzést játszottak az egyik, véletlenszerűen kisorsolt válogatott otthonában. A tornára a nyolc csoportelső és a hét legjobb csoportmásodik jutott ki, a csoportmásodikok összehasonlításakor azonban nem vették figyelembe a negyedik helyezett ellen játszott mérkőzés eredményét.
2016. április 3-án már csak a 6. csoport Franciaország–Ausztria és Izland–Görögország párharcai voltak hátra. Korábban Franciaország egyaránt 1-0 arányban nyert Izland és Görögország ellen is, utóbbiak pedig 0-0-s döntetlent játszottak Ausztriával, tehát három csapat állt 2-2 ponttal a már biztos csoportelső és továbbjutó Franciaország mögött.
Vizsgáljuk meg Izland és Görögország szimmetrikus helyzetét! Ha bármelyikük győz, akkor csoportmásodik lehet, a vesztes azonban biztosan negyedik, tehát a mérkőzés eredményétől függetlenül a győztes csoportmásodikok között 0 rúgott és 1 kapott góllal fog rendelkezni. A maradék 7 csoport küzdelmei már befejeződtek, ezekben a legrosszabb csoportmásodik Lengyelország 1 rúgott és 2 kapott góllal, így az Izland–Görögország mérkőzés győztese nem juthat tovább. Ugyanakkor döntetlen esetén Izland vagy Görögország osztrák vereség esetén csoportmásodik lehet úgy, hogy a másik csapat lesz a harmadik, tehát egy 2-2-es döntetlennel elérhető a továbbjutás, mert ez a csoportmásodikok között Lengyelországnál jobb mutatókat eredményez. A holtverseny eldöntésére szolgáló szabály az alacsonyabb fair play pontszám (piros lap: 3, sárga lap: 1, piros lap két sárga lap miatt: 3), az itt jelentkező döntetlent pedig pénzfeldobással döntötték volna el.
Tehát Izland és Görögország domináns stratégiája egyaránt egy 2-2-es döntetlen elérése volt. Ezt követően a továbbjutás érdekében az ellenfelet kellett volna szabálytalanságra kényszeríteni – korábbi mérkőzésein mindkét csapat 3-3 sárga lapot szerzett –, esetleg közös megegyezéssel a pénzfeldobásra bízhatták volna a továbbjutás eldöntését. Ausztria azonban 2-1-re nyert Franciaország ellen, így nem volt érdemes vállalni a manipuláció vádját, Izland nyugodtan győzhetett 1-0 arányban.
Eszerint az ösztönzés inkompatibilis sportszabályok a korábban gondoltnál nagyobb problémát jelenthetnek, hiszen előfordulhat, hogy két csapat egyike sem érdekelt a győzelemben. A példa általánosítható: bármely olyan selejtezősorozatban bekövetkezhet, ahol a különböző csoportokban szereplő csapatok összehasonlítása során a csoport rangsora alapján törölnek bizonyos eredményeket, ez ugyanis lehetővé teszi a gyengébb teljesítmény révén történő manipulációt. Ebbe a kategóriába tartozik a labdarúgásban az labdarúgó-Európa-bajnokság és -világbajnokság számos korábbi selejtezője.
Kézenfekvő megoldást jelenthet a törölt mérkőzések anonimitásának megszüntetése, például nem az utolsó helyezett, hanem az utolsó kalapból sorsolt – az előzetesen leggyengébbnek ítélt – csapat elleni eredmények mellőzése. A bemutatott példa esetén ez Izland, tehát a csoport másik három résztvevője esetén az Izland, míg Izland második helyezése esetén a harmadik kalapból húzott Görögország elleni mérkőzést kellene figyelmen kívül hagyni a csoportmásodikok összehasonlításakor. Természetesen az is elfogadható, ha az összes csoportmérkőzés eredményét figyelembe veszik: a korábbiaktól eltérően a 2016-os U-17 labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjének elitkörében már ezt a szabályt alkalmazzák.
A két tanulmány újabb bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a csalásbiztossággal kapcsolatos elméleti eredményeket az egyes sportágak döntéshozói sem hagyhatják figyelmen kívül.
