Melyik a legjobb hazai egyetem? Új tudományos módszer a felsőoktatási rangsorok elkészítésére

10/11/2018 - 10:03

A felsőoktatási intézmények összehasonlításának az elmúlt évtizedekben népszerűvé vált eszköze a különböző rangsorok készítése. Az egyetemi vezetők számára a minél jobb pozíció elérése a siker egyik mércéje, a felvételiző diákoknak pedig fontos orientációs pontot jelent az előttük álló fontos kérdések (Hova jelentkezzek? Melyik a legjobb egyetem?) megválaszolásában. Az elmúlt évtizedekben több hazai nyomtatott médium, -többek között a Heti Válasz, a HVG, vagy a Népszabadság - jelentetett meg önálló rangsorokat, a Felvi honlapján pedig egy interaktív, testreszabható, a jelentkező egyéni szempontjaira épülő rangsorkészítő módszer is elérhető. Csató László, a Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratórium Operációkutatás és Döntési Rendszerek Kutatócsoport tudományos munkatársa – társszerzőjével közösen – egy új, a felvételizők preferenciáin alapuló módszert javasol a hasonló rangsorok készítésére.

A látszólag sokszínű „hagyományos” felsőoktatási rangsorok – beleértve a nemzetközieket is – lényegében mind ugyanarra az elvre épülnek: az egyetemek értékelését különböző számszerű indikátorok (hallgatók és oktatók minősége, publikációs teljesítmény, munkáltatói vélemények) kiválasztása, majd ezek súlyozása határozza meg. Mindkét folyamat számos szubjektív elemet tartalmaz, a kapott eredmény többnyire elég érzékeny az összeállító ad hoc feltevéseire. Egyes elemeknél már a kívánt irány sem egyértelmű, például az egy oktatóra jutó hallgatók alacsony száma azt sugallhatja, az intézményben az egyéni szükségletekre épülő oktatás folyik, de hatékonysági problémákra is utalhat. Ugyancsak nehézséget jelent az összetevők megfelelő arányának eltalálása: vajon a felvett diákok átlagpontszáma vagy a hallgatók munkaerő-piaci pozíciója fontosabb a teljesítmény mérésekor?

Egy új megközelítés

A felsőoktatási felvételi elsődleges érintettjei a diákok, az intézményválasztás elsősorban az ő jövőjüket határozza meg. A közgazdasági elmélet alapján joggal feltételezhető, hogy mindent megtesznek a döntéshez szükséges információk összegyűjtéséért, ráadásul sokkal többen vannak, mint a rangsorkészítő műhelyek mélyén dolgozó szakemberek. Ezért preferenciáik minden valószínűség szerint jobban tükrözik az egyetemek presztízsét, színvonalát, mint bármilyen más mesterséges mutató.

A magyar felsőoktatási felvételi immár évtizedek óta egy központi, centralizált rendszerben zajlik, ismertek a jelentkezéskor beadott, a diákok valódi preferenciáit részben tükröző jelentkezési lapok. Az alkalmazott szabályok miatt (a jelentkezőt kizárólag arra a képzésre veszik fel, ahol elsőként érte el a párosító algoritmus által adott ponthatárt) az előrébb sorolt képzéseket a jelentkező biztosan jobbnak tartja a később következőknél. Ugyanakkor a többi preferenciáját nem ismerjük, így minden diákot egy alig néhány élt tartalmazó irányított gráffal reprezentálhatunk. A jelentkezők nagy számának köszönhetően azonban nem jelent gondot, hogy megfelelő matematikai módszerekkel minden intézményt összehasonlíthatóvá tegyünk.

Adatok, megvalósítás

A vizsgálathoz az MTA KRTK Adatbankjában elérhető Felvi adatbázist használtuk. A minta a 2001 és 2016 közötti időszakban szinte teljes, az adott évben bármely felsőoktatási felvételi eljárásban jelentkezési lapot beadott jelentkezők csaknem összes jelentkezésének adatait tartalmazza. Az előzőekben bemutatott elvek alapján minden évben meghatározható minden diák részleges preferencialistája. Ezek összegzésére több megoldás is elképzelhető, annak függvényében, mennyivel nagyobb hatást gyakorolhatnak a hosszabb jelentkezési lapot beadók a végeredményre. Az így kapott preferenciák alapján, mind elméleti, mind gyakorlati szempontból egy, a teljes hálózat szerkezetét figyelembe vevő módszer javasolható az intézmények értékelésének kiszámítására. Ez egyúttal a lehető legkevésbé érzékeny az aggregálás módszerének megválasztására. Az elemzés során a vizsgált években működő mintegy 150-170 kart rangsoroltuk.

Eredmények

A kapott rangsor a teljes időszakban viszonylag robusztus, a jelentkezők preferenciái közel állandók. 2016-ban a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara végzett az élen, 2001 óta legalább a második helyet mindig megszerezte. Feltűnő az orvosi és fogorvosi karok magas presztízse, mind a hét ilyen intézmény az első 15-ben végzett. Az első tízbe került az egyetlen hazai állatorvostudományi kar, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építészmérnöki Kara. Talán a leglátványosabb javulást a BME Gépészmérnöki Kara produkálta, mely a 2000-es évek elején még erősen a középmezőnyben, az 50. hely körül tanyázott, 2015-re azonban az első tíz közé került. Ezzel szemben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara kezdetben még az első öt között szerepelt, jelenleg viszont a huszadik pozíció elérése sem garantált. Teljesítményének romlása nem tekinthető egyedi jelenségnek, a tudományterület más intézményeinél ugyanúgy megfigyelhető. Ebben természetesen szerepet játszhattak az oktatáspolitikai változások is.

Összegzés

A hallgatói preferenciákon alapuló rangsor ugyan több szempontból kritizálható, ennek ellenére úgy véljük, jelen pillanatban nem készíthető ennél jobb felsőoktatási rangsor, különösen nem olyan, amely kevesebb szubjektív feltételezéssel élne.