Létezik magyar mesterséges intelligencia?
A magyar nyelv jelenti a legnagyobb akadályt a mesterséges intelligencia hazai terjedése előtt, a maga ragozós, szabad szórendes formájával. De beszélhetünk egyáltalán magyar mesterséges intelligenciáról? Van az intelligenciának nyelve? Az IT Business legújabb cikkében ezt deríti ki, többek között Török Ágoston Zsolt, a Rendszer és Irányításelméleti Kutatólaboratórium tudományos munkatársa segítségével.
Informatikai konferenciákon gyakran hallani olyan előadást, amelyben nálunk okosabb emberek elmondják: a mesterséges intelligencia mindent tarol; a gépi tanulás megváltja a világot; emberek milliói válnak munkanélkülivé; a technológiai szingularitás már itt kopogtat az ajtón. Ezek után hazajövök a vidéki otthonomba, ahol még a jobbágyi vidék hagyományait is fel lehet fedezni egy-egy dűlőn. Előttem sem ismeretlen William Gibson, amerikai-kanadai sci-fi író sokat emlegetett gondolata, miszerint a jövő már itt van, csak eléggé szétszórtan („The future is already here – it’s just not very evenly distributed”). A mesterséges intelligencia is itt van, csak nem a vidéki Magyarországon találkozhatunk vele a leggyakrabban. (...)
Organikus interfészekkel kommunikálunk jobban
A mesterséges intelligencia területén évről-évre jobbak a már kereskedelmi forgalomban lévő termékek – mondja Török Ágoston, a SZTAKI munkatársa, aki jelenleg Németországban, az AGT International vállalatnál dolgozik vezető adattudósként. Például SMS-t diktálni a telefonnak elég jó hatásfokkal lehet már, a Google Translate magyar nyelv tekintetében is folyamatosan fejlődik, egyre cizelláltabbá válik. Azonban a szakember is egyetért azzal, hogy a magyar nyelv jelentette korlátok miatt nem fejlődik gyors ütemben a magyar mesterséges intelligencia. Hiszen óriási mennyiségű adatra van szükség ahhoz, hogy jól működjön a beszédfelismerés, a fordítás és a szövegértés. Minél kisebb a nyelv, annál kisebb az adat mennyisége is. A Németországban dolgozó tudós szíve szerint az organikus interfészek kutatásával foglalkozna. A szilícium technológiára épített gép és egy biológiai formában létező ember közötti optimális interakcióhoz fontos, hogy az a közeg, amelyen keresztül interakcióba lépnek, megfeleljen a biológiai forma kognitív képességeinek is. Ez a közeg olyan felhasználói felület, amelynél az ergonómia nagyon komolyan van véve. Nemcsak egyszerűen vizuális közeget jelent, hanem hallást és tapintást is. Az organikus interfész gyakorlati alkalmazására lehet példa az elégedettségi felmérés: egy videóhívás végén nem ugrana fel egy kérdőív, hanem az arckifejezés, az okosóra mérte adatok alapján meg tudná állapítani a szoftver, mennyire voltunk elégedettek a hívással. Vagy unalmas focimeccs esetén vizualizálással, érdekes kommentárral lehetne az élményen javítani.
Ahhoz, hogy mindezt egyszerre több ezer eszközön meg lehessen valósítani, nagyon sok adaton tanított, igencsak okos algoritmusra van szükség, mondta Török Ágoston.
A teljes írás az alábbi linken olvasható.
