Digitális Mozgókép Restauráló Rendszer
Filmarchívumok Számára

A projekt időtartama: 2001. július – 2004. február
A projekt honlapja: www.sztaki.hu/~dimorf

Koordinátor:

Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete, (SZTAKI)

Honlap: www.sztaki.hu

Cím: H-1111 Budapest, Kende u. 13-17. Tel: (36-1) 279-6140

Projekt vezető: Prof. Kovács l. György, gyorgy.kovacs@sztaki.hu

Témavezető: Dr. Kas Iván, kas@sztaki.hu

Konzorciumi tagok:

Veszprémi Egyetem

Honlap: www.vein.hu

Témavezető: Prof. Szirányi Tamás, sziranyi@sztaki.hu

Magyar Nemzeti Filmarchívum

Honlap: www.filmintezet.hu

Témavezető: Gyürey Vera, Tel: (36-1) 394-1322

CORTEX Fejlesztő Kft.

Honlap:www.cortex.hu

Témavezető:Dr. Báthor Miklós, info@cortex.hu

1. Bevezetés

Az 1950-es évekig nitro-celluloid alapanyagból készültek a filmek. Ennek az anyagnak időbeli kémiai változása és a tárolás előtti-alatti nem megfelelő kezelése miatt a filmeknél visszafordíthatatlan károsodások lépnek föl. Az UNESCO becslése szerint a világon mintegy 2,2 billió méter megmentésre érdemes nitro-celluloid alapú filmet tárolnak. Magyarországon ez a mennyiség összesen 60 millió méter, 38 millió méter pozitív és 22 millió méter negatív film, vagy másképpen kifejezve 31 000 vetített óra, amelyekből 98% 35 mm-es, 90% hangos, 60% fekete-fehér, 50% magyar film. Ezeket a filmeket az elmúlt évtizedekben szemrevételezéssel, áttekercseléssel, analóg mentési módszerekkel igyekeztek megőrizni. A digitális technika, elsősorban a processzor sebesség, és a memória kapacitások dinamikus növekedése, és ezzel együtt az árak közel szinten maradása új filmrestaurálási eljárások kidolgozását teszik lehetővé. Erre alapozva kezdtünk bele a DIMORF programba, amely a Széchenyi-terv keretében állami támogatásban részesül.

2. Célok

A DIMORF program célja egy mozgófilm restauráló rendszer és munkaállomás kidolgozása, amely alkalmas mozgófilmek teljes körű, nagyfelbontású, nagy sebességű digitális restaurálására.

Részletesebben kifejtve: létre szeretnénk hozni egy olyan komplex rendszert, amely elvégzi a restaurálásra kerülő filmek kép- és hanganyagának megfelelő felbontással történő digitalizálását oly módon, hogy a már fizikailag roncsolt, vagy csak sérült alapanyagú filmeket további károsodástól mentesen lehessen beolvasni. Megvalósítja a beolvasott kép- és hangadatok feldolgozásával a filmen lévő kép- és hanghibák minél teljesebb kijavítását. Ezután a javított képi adatokkal elkészíti a restaurált, új negatív filmkópiát, és a javított hangot valamilyen szabványos formában CD lemezre viszi.

3. Elvárások és tények

A filmes szakemberek egybehangzóan megfogalmazott igénye a digitális filmmentés-restaurálással szemben az, hogy csak a filmalapú adathordozó alkalmazható, hiszen a manapság használatos negatív filmek bizonyítottan alkalmasak a képek legkevesebb 50 éves megőrzésére. Más, például elektronikus adathordozót, videót, CD-t, DVD-t, HDVD-t nem tudnak elfogadni, mivel erősen vitatott kérdés, hogy ezek a tárolási megoldások, hány évig garantálják az információ megőrzését. Ugyanez vonatkozik a felbontásra is. A képernyő felbontás természetszerűleg nem megfelelő, sőt még a jelenlegi műszaki színvonallal viszonylag könnyen elérhető un 2K-s, 4K-s felbontás is csak azért elfogadott, mert nincs jobb. A filmes szakemberek által, célként kitűzött ideális megoldás a 16K-s felbontás lenne. Az ebben rejlő nehézséget az alábbi táblázattal szeretnénk érzékeltetni.

1. Táblázat

Felbontás	Háttértároló igény
	1 kép [MB]	1 sec [MB]	1 méter [GB]	1 perc [GB]	1 óra [TB]
2K	9	216	0,5	13	0,8
4K	36	864	1,9	52	3,1
6K	122	3 000	6,4	176	10,5
16K	864	21 000	40,8	1 242	74,5

A táblázatban látható különféle felbontások jelentése a következő:

2K: a kereskedelmi forgalomban kapható, digitális tárolást alkalmazó rendszerek által alkalmazott felbontás, amelynél az archiválandó film egy képkockáját 2000x1500 képpontra bontják.

4K: a kereskedelmi képbontó rendszerek fejlettebb változatai a film egy-egy képkockáját már 4000x3000 képpontra bontják, miközben egy képpont tárolására továbbra is 24 bit információt biztosítanak.

6K: az első lépésben általunk megcélzott rendszer felbontása, amely 6000x4750 képpontot tartalmaz. A képpont mérete: Æ 4m, míg a színmélységet a színdinamika jobb visszaadásának érdekében színenként 12 bitben ábrázoljuk.

16K: a manapság szokásosan alkalmazott negatív filmek nyersanyaga mintegy Æ 1,25m-os szemcsékből áll, miközben a 35 mm-es film képkockájának vízszintes mérete 24 mm. Így a 16K felbontás Æ 1,5m-os képpont méretet jelent. A megadott értékek mellett egy képkockához 16000x12000 képpont tartozik, és egy képponthoz a megkívánt színhűség érdekében 36 bitnyi információ tartozik. Ez óriási adatmennyiség, az ehhez tartozó feldolgozási idő és memóriaigény igen jelentős. Például ha egy másfélórás színes filmet elektronikus formában, 16K felbontással, teljes egészében akarunk tárolni, akkor ~ 100 TB a memória szükséglet.

Végeredményben a táblázatból leolvasható, hogy egy órai filmanyag jó minőségű, tömörítetlen, digitális archiválása 10,5»74,5 TB tároló kapacitást igényelne. A választott háttértárolónak – a feldolgozáshoz szükséges munkaterület mellett – mininmálisan 300 m hosszú filmnek megfelelő információ tárolását kell biztosítania. Az 1. táblázatból kiolvasható, hogy 6K felbontás esetén a megadott színmélység mellett 1 m film tárolásához minimálisan 6,4 GB szükséges, ez 300 m esetén ~ 2 TB. Figyelembe véve a CCD eszköz, és a lehetséges megvilágítás paramétereit a számítások azt mutatják, hogy egy kép digitalizálására és levilágítására 10-10 szekundumot vehetünk figyelembe. Megtartva a 36 bites képpontonkénti színábrázolást 12,2 MB/sec adatáramlási sebesség adódik. Ugyancsak lényeges kérdés a filmrestaurálás sebessége. A fejlesztés alatt álló rendszerben a megcélzott képenkénti feldolgozási idő 60 másodperc, amelyet durva becslésként a három művelet - képbontás (szkennelés), információ feldolgozás (képrestaurálás), képírás (képlevilágítás) - között három egyenlő részre osztottunk szét. A számítások és a mérési eredmények azt mutatják, hogy a 20-20 szekundum szkennelési és levilágítási idő helyett elegendő csupán 10-10 szekundum képenként.

4. A rendszer felépítése

A digitális mozgókép helyreállító rendszer (DIMORF) a következő részekre bontható:

· Digitalizáló egység (szkenner)

· Számítógépes kép- és hangjavítás (algoritmusok)

· Az eredmény új nyersanyagra rögzítése (filmíró)

· Nagysebességű adathálózat

· Háttértár

1 ábra. Egyszerűsített rendszervázlat

Bemenő egység (szkenner)

A restaurálni kívánt film beolvasását, és digitalizálását filmkímélő módon kell végrehajtani, mivel esetenként a menteni kívánt filmek már olyan állapotban vannak, hogy egy hagyományos (tűkerekes) beolvasást nem bírnának ki. Ezért a berendezésben a film továbbítására speciális gumigörgőt használunk, továbbá a digitalizálás leképező optikai rendszerrel ellátott CCD vonalkamerás érzékelővel történik, amelyhez a fényt hajlékony üvegszálas fényvezető rendszerrel ellátott halogénlámpa szolgáltatja. A szkenner CCD kamerás perforációérzékeléssel is rendelkezik. A film mozgatását 5-fázisú léptetőmotor végzi. A digitalizáló egység, a film digitalizálásán túl, bizonyos előfeldolgozást és javító funkciókat is végez. A berendezést elláttuk tisztítógörgőkkel, amelyek a film továbbítása mellett a portalanítást is elvégzik. A fényút és a leképező optika kiképzése olyan, hogy egy kicsatolás segítségével – az RGB színbontást végző CCD áramkörrel felbontásban és felépítésben megegyező – CCD áramkörre vetítjük a fény infravörös komponensét, ezáltal a színes filmek karchelyeit tudjuk megállapítani.

2/a ábra. Digitalizáló fejek

2/b ábra. A Szkenner

2/c ábra. Egy szkennelt kép

A filmdigitalizálásra használt CCD vonalkamera a KODAK KLI 6000/8000 típusú, 3 soros, színes vonalkamerája. A chip 3 párhuzamos érzékelősort tartalmaz, ahol a cella mérete 7m x 13m. Az egyes érzékelősorok színszűrőkkel vannak ellátva. A három színszűrő értéke: piros (R) 650 nm, zöld (G) 550 nm, kék (B) 450 nm, míg az érzékelt infravörös (IR) tartomány 700-1300 nm közé esik. Maga a digitalizálás a filmnek, a CCD vonalkamera érzékelő vonalára merőleges, léptetőmotoros meghajtással történő "folyamatos" mozgatásával történik. A "folyamatos" mozgatás mikrolépések sorozatából áll, miközben mikrólépésenként mintát veszünk a digitalizálandó képből. A jelenleg elkészült digitalizáló felbontása 6K, de az áramkör cseréjével – amire lehetőség van – a felbontás 8K-ra növelhető. A digitalizálás ideje, az aktuális mérések szerint, 10 sec/filmkocka, amit reményeink szerint még tovább tudunk csökkenteni. (2/a,b,c ábrák)

Hang digitalizáló egység

Külön kell említenünk a hang rekonstrukciót. A bemenő egység a kép digitalizálása mellett, a hang digitalizálását is elvégzi. A hang digitalizálása az ún. hangkapuval történik, amely ugyancsak egy CCD vonalkamerás érzékelőt tartalmaz. Ez a képkaputól (képdigitalizáló részegység) térben és időben oly módon különül el, hogy a folyamatosan mozgó filmszalag először a hangkapun, majd a képkapun halad át. Az így nyert, hangot tartalmazó digitális információ egy külön erre a célra rendelt – hangfeldolgozó – munkaállomás merevlemezén kerül tárolásra. A munkaállomás feladata a hang rekonstrukciója, ami a sérült és nem folytonos hangcsík képének speciális módszerrel történő visszaállítása úgy, hogy az idő és a használat okozta sercegések és zajok eltűnjenek. A megtisztított, rekonstruált hangot szabványos formában, CD-n rögzítjük. A CD-n őrzött hang, és a restaurált negatív filmkópia szinkronizálását időkódok segítik.

3/a ábra. Hibás hangcsík

3/b ábra. Digitalizált hangcsík

3/c ábra. Javított hangcsík

Képfeldolgozás

Eddigi munkánk során elkészítettük a filmek digitális feldolgozását biztosító program fejlesztői- majd keretrendszerét, a főbb funkciók algoritmusait, valamint a minőség és színmetrikai mérések metodikáját. Kialakult az a mérési, programozási és vezérlési környezet, ahol a filmek javítási munkálatai folyhatnak. Elkészültünk az első, néhány perces filmek rekonstruálásával, melyek közül a legjellemzőbb az erősen sérült és színvesztett “Tisztelet az öregasszonyoknak” címet viseli. A film részletét már több szakmai fórumon is bemutattuk.

A DIMORF rendszer archív filmek digitális képsorozatainak javítását teszi lehetővé. A digitális feldolgozás keretrendszerébe adott formátumokban tölthetjük be a javítandó képsorozatokat. Ezeken a szekvenciákon hajthatunk végre különböző filmhiba javító algoritmusokat, amelyek eredményét többféle formátumban tárolhatjuk. A keretrendszer segítségével egyszerűen hasonlíthatjuk össze eredményeinket akár képkockánként, akár lejátszás közben. A DIMORF program felhasználói felülete biztosítja a program interaktív vezérlését és ellenőrzését. A keretrendszerben minden egyes megnyitott képsorozat, illetve egy képsorozaton végrehajtott művelet, külön ablakban jelenik meg. Az ablakban látható az adott képsorozat aktuális képkockája, az ablak fejlécében pedig a képsorozat neve és az aktuális pozíció. Az ablak alsó részében a képsorozat vezérlésével kapcsolatos funkciók érhetőek el. A rendszer főablakában is megtalálhatók a képsorozat vezérlőfunkciói azzal a különbséggel, hogy ezekkel az összes megnyitott ablakon végezhető el a képkockák pozícionálása.

A program szervezése Task-Job-Filter (4. ábra) alapú, ahol egyszerre több Job is futhat különböző filmrészletekre, és a Jobok összefűzhetők magasabb szintű feladatok elvégzésére. Filternek nevezzük azokat a műveleteket, amelyeket képeken, képsorozatokon hajtunk végre. A Filtereket meghatározott, szabványosított módon vezérelhetjük. E módszer előnye, hogy minden Filter egységesen kezelhető, függetlenül az abban megvalósított eljárástól, így a felhasználó egyszerűen, külön feldolgozó egységenként alkalmazhatja azokat a restauráció során. A Jobok Filterek meghatározott sorozatát jelentik, melyek végrehajtásakor az első Filtert hajtjuk végre a bemeneti képsorozaton, majd az eredményt a következő Filteren futtatjuk át. A Job eredménye az utolsó Filter eredmény képsorozata lesz. A felhasználó az összeállított, jól bevált Jobot elmentheti és megnyithatja más videószekvenciák feldolgozásakor. Egy-egy Task-on belül szereplő Jobok ugyanazon a képsorozaton, vagy képsorozatokon dolgoznak. Alkalmazásunk egy szülő-gyermekablakos felületen jelenik meg. Egy film feldolgozását az alkalmazás egy Projektjében célszerű elvégezni. Egy Projekt felépítését jól szemlélteti az erőforrás nézet, amely a videó és a feladat nézettel együtt egy Projekt létrehozásakor azonnal megjelenik. E nézeteken kívül tervezzük az összehasonlító, a leíró, a Job, a Filter és a jelenet nézetek megjelenítését is.

A javítás során minden egyes képkocka sorsa bejegyzésre kerül egy, a filmhez tartozó adatállományba. Ez a jegyzőkönyv lehetővé teszi, hogy a javítási eljárást bármikor megismételhessük, illetve újra szerkeszthessük az eredetileg beolvasott, javítatlan digitális anyag alapján. Ez a jegyzőkönyv XML leírásban készül. A javítás során az operátor csak a jellemző helyeken, egyes képek, vagy jelenetek esetében avatkozik be a folyamatba. A rendszer ezt majd továbbviszi a közbeeső képekre is, de adaptívan követve a specifikus hibákat és paramétereket. Ennek érdekében a rendszert öntanuló funkcióval is ellátjuk, amely az egyértelműen nem azonosítható javítási feladatoknál segít a döntések meghatatalában.

A rendszer az alábbi főbb eljárásokat tartalmazza:

· Keretrendszer

· Villódzás szűrése (4. ábra)

· Foltok szűrése

· Stabilizáció (5. ábra)

· Zajszűrés (8. ábra)

· Karcok szűrése (7. ábra)

· Színi algoritmusok

· Mozgás indexelés

· Képkivágás

· Vágásdetekció és indexelés

· Vizuális tesztrendszer a beállításokhoz

4. ábra. Példa Filter, Job és Task struktúrákra

A kép remegésének szűrését jellemezzük a következő grafikonon. A példában egy archív felvétel stabilizáció előtti és stabilizáció utáni vibrációját szemléltetjük az egymást követő képkockák elmozdulásával (5. ábra).

5. ábra. Példa: X irányú elmozdulásokból számolt pálya a stabilizáció előtt és után

Az eljárás a képsorozatokon jó eredménnyel javítja a hirtelen, gyors elmozdulásokat abban az esetben, ha nincsen nagyterületű domináns mozgó objektum a képen. Erre az esetre továbbfejlesztettük az eljárást oly módon, hogy automatikusan a kép egy adott részének mozgásait stabilizálja, így meghagyva a gyors, domináns mozgásokat a képen.

A következő ábrán (6. ábra) a villódzás szűrésének eredményét láthatjuk, ahol egy archív felvétel szűrés előtti és utáni átlagos intenzitásértékét mutatjuk be képkockánként.

6. ábra. Képkockák átlagos intenzitása

Az ábrán jól látható, hogy az átlagos intenzitás az egymást követő képkockákon sokkal egyenletesebb lett, ezzel a gyors intenzitásváltozás – a tulajdonképpeni villódzás – csökkent. Az eljárás szubjektív és objektív mérések alapján hatékonyan szűri a lokális és globális villódzást.

A következő ábrákon a zajok és karcok eltüntetésére adunk egyképes példákat. Karcok szűrését mutatja a 7. ábra, a foltosodás/koszosodás eltüntetését a 8. ábra. Mindkét esetben az egyedi képek javítása a képsorozat hasonló képeinek térben és időben történő összevetésével történt. A 9. ábrán egy XML adatfolyam paraméter listája és felhasználói megjelenítése látható, amivel lehetővé válik a javítási program vezérlése, adaptivitása és részbeni automatizálása.

7. ábra. Karcok szűrése

8. ábra. Zajszűrés

9. ábra. Egy XML adatfolyam paraméter listája és felhasználói megjelenítése

Kimenő egység (lézeríró)

A filmíró egyik lehetséges megvalósítása a forgóobjektíves konstrukció, ahol a megvilágítandó nyersanyag egy belső íven helyezkedik el. Az ív geometriai középpontjában található a nagy sebességgel forgó objektív, amely a modulált lézersugarat a nyersanyagra vetíti (lásd 10. ábra). A forgó objektív síkja pontosan egybeesik a forgástengellyel, így a lézerek fókusza a belső dob mentén mindig a film emulziós felületére esik, lehetővé téve a foltméret állandó értéken tartását. A szinkron működést a forgó objektív tengelyén elhelyezett nagy felbontású jeladó biztosítja. A forgó objektívet, tengelyével párhuzamosan fordulatonként mozgatva, a képkockákat a felbontásnak megfelelően sorról sorra világítjuk le. A belső íven a filmet vákuum tartja, biztosítva a mechanikai stabilitást és pontosságot. Egy képcsoport levilágítása után, az egység továbbítja a nyersanyagot, majd a vakuumos rögzítés után újabb levilágítás kezdődhet. A lézerek hullámhossza az R (640nm), G (532nm), B (405nm) színösszeadásnak megfelelő. A frekvenciák kiválasztásánál figyelembe vettük a bemeneti egységnél alkalmazott eszközök színérzékenységét, valamint az új filmre (KODAK EASTMAN EXR 50D 5245 negatív film, valamint a KODAK VISION Color Intermediate 5242 közbenső pozitív film) megadott színérzékenységi adatokat. Természetesen tökéletes egybeesést nem lehet elérni. A lézerek modulációját akuszto-optikai modulátorok (AOM) biztosítják, ezeket rádiófrekvenciás (RF) meghajtókon keresztül az adatvezérlő egység nagy sebességű digitál-analóg áramkörei vezérelnek. A filmíró berendezés 6K-s felbontás mellett 10 másodperc alatt világít le egy filmkockát. A berendezés kialakítása a későbbiek folyamán lehetővé teszi a 8K-ás felbontás elérését is.

10. ábra. A forgóobjektíves, belsődobos filmíró szerkezeti vázlata

Adat- és állománystruktúra

Az egyes részegységek között biztosítani kell az egységes (szabványos) adatforgalmat. Egyrészt célszerű valamilyen – esetleg többféle – már létező, ismert rendszerhez illeszkedni (kompatibilitás, részfeladatok végrehajtása, cseréje miatt), másrészt szükség lehet saját (belső, nyers) formátum használatára is, mivel ekkor nem kell bonyolult konvertálási műveleteket végrehajtani.

Az adatformátum megválasztásánál szempontjaink a következők voltak:

· 6000*4750 képpontos felbontást biztosítson, de majdan legyen alkalmas nagyobb felbontásra is

· A színábrázolás 3*12 biten történjen

· Ne tartalmazzon adatvesztéssel járó tömörítést

· Biztosítsa az algoritmusok gyors működését

· Ne vessen fel szerzői jogi problémákat

· Legyen kompatíbilis más rendszerekkel

Több, létező adatállomány formátumot megvizsgálva azt találtuk, hogy céljainknak megfelelnek a DPX, a TIFF (ill. az MPEG-2) adatformátumok. A fenti szempontokra figyelemmel azonban jelenleg mégis célszerűnek látszik az általunk tervezett berendezések speciális tulajdonságaihoz alkalmazkodó saját formátum kialakítása. Így optimálisan használhatjuk ki a saját tervezésű be- és kimeneti egységek adatait. A későbbiekben azonban – amennyire ez szükségessé válik – lehetőséget kívánunk biztosítani más gyártmányú filmfeldolgozó egységekkel történő szabványos adatcserére.

Film head

Minden egyes filmhez egy főfejléc tartozik, amelyben a filmre vonatkozó lényeges adatok kerülnek rögzítésre. A film címe, szereplők, műszaki jellemzők, a film állapota restaurálás előtt, stb. Ezután minden egyes filmkocka képét digitalizálva egy önálló fájlban tároljuk, amely három részből tevődik össze:

File head

Tartalmazza az állományazonosítót, a fájl típusát, méretét, időkódot, a következő mező ofszetét és tartalék helyet.

Information head

Tartalmazza az információs fejléc méretét, a kép szélességét, magasságát, a képpontok leírásának sorrendjét, a színinformáció (RGB) sorrendet. Ezt a tömörítésre vonatkozó adatok követik. Ezután a szkennertől átvett speciális információk következnek. Vonalkamera alkalmazása esetén az egész filmkocka (perforációval együtt) kerül mintavételezésre, így fontos információ lehet a feldolgozó egység számára a “hasznos” kép helye. Lehetőség van bizonyos transzformációs (pl. szín, világosság), korrekciós értékek átadására is. Ebben a fejlécben található az adatterületre vonatkozó ofszet is.

Film frame structure

Minden képpontot 3*12 bites RGB kód – vagyis összesen 36 bit – jellemez. További bitek felhasználásával egy egyszerű, de gyors tömörítés valósítható meg. A filmarchívumban a mentésre váró filmek között nagy számban található fekete-fehér, színezett film. Ezek közös tulajdonságai alapján egy hatékony tömörítési módszer dolgozható ki.

Apposition

Az összes képkocka tárolása után a mentési folyamatról szóló információkat tároló adatállomány készül.

Belső kommunikáció

Az egyes részegységeknek képesnek kell lenniük az előbb definiált adatstruktúrák generálására, és fogadására. A már ismert formátumok közül azokat részesítjük előnyben, amelyek időkódot tartalmaznak, hiszen erre épül a feldolgozás menete. Ezen túl a részegységeknek alkalmasnak kell lenniük a különböző állományformátumok egymás közötti konverziójára is, amit célszerű központosítva, egységesen elvégezni.

Az adatátvitel nagysebességű (gigabites) Ethernet hálózaton keresztül történik a rendszer különböző egységei, és a 2 TB kapacitású háttértároló között. A digitalizált információ lehetőséget biztosít a különféle szabványos, tömörítetlen vagy tömörített (DPX, TIFF, CINEON, MPEG-2) formátumok felhasználására is, ezzel biztosítva az átjárhatóságot a különböző rendszerek között. A gyors belső adatfeldolgozás érdekében a rendszer a fent leírt, saját adatformátummal is rendelkezik, amely képpont-soros, időkóddal ellátott, maszkolt vagy maszkolatlan tartalommal bír. A maszkolt információ egy képkockát, egy keskeny keretet és egy pozicionáló koordinátát tartalmaz, míg a maszkolatlan információ a teljes digitalizált képinformációt tartalmazza, beleértve a perforációkat is.

11. ábra. Adatáramlás a rendszeren belül

A felsorolt rendszerelemeket egy keretprogram fogja össze annak érdekében, hogy az operátor(ok) kényelmesen, barátságos körülmények között tudják a rendszert működtetni. A keretprogram működését tekintve egy speciális operációs rendszer, amely biztosítja az egymástól független modulok együttműködését, lehetővé teszi a változtatható paraméterek igényszerinti módosítását.

Bibliográfia

1. Paul Read (Editor), Mark-Paul Meyer: Restoration of Motion Picture Film, Butterwoth- Heinemann, (2000)

2. Czúni L., Szirányi T., Licsár A., Hanis A., Schanda J., Kránicz B., Farkas P.
Digitális Mozgóképhelyreállító Rendszer Filmarchívumok számára 2002. január 23-25.

3. Anil Kokaram: Motion Picture Restoration, Springer Verlag Berlin Heidelberg New York

4. Glenn Kennel: Discusses Digital Scanning And Recording Technology

5. Automatic Image restoration http://www.davsys.com/rs2.htm

6. James D. Murray and William van Ryper: Encyclopedia of Graphics File Formats O'Reilly & Associates, Inc. Bonn, 1996 Second Edition

7. G. L. Kovács, I. Kas: Some Information Management and Construction Problems of a Digital Motion Picture Restortion System Workshop on Computer Science and Information Technologies CSIT'2002. Patras, Greece, 2002

8. G. L. Kovács, I. Kas: A Digital Film-Saver for Archives ERCIM News No. 52. January 2003