|
Aggatott szôlôfürtök. Golyólukasnak megélt molyette zakók. Sok lázbeszéd. Kevés tett. Egyetlen hôstett: a fegyverletétel; egyetlen épelméjû: Görgey. Öregedem: már per tu-ban vagyok a Törökhonon át Párizsba kényszerült kuplerájtulajdonossal, valamint a turini remetével (a fiatalabbak kedvéért: tér, kalap, esik rája, kokárd.) "Ha mégegyszer azt üzeni mindnyájunknak el kell menni! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!" Tetszenek érteni: ha és mégegyszer. Nem kapkodjuk el a dolgot. Vitam et sanguinem, sed non pecuniam (latinul nem tudók kedvéért: életünket és vérünket, de a pénzünket - soha).
De egyszer azért tettük a dolgunkat |
* Jegyzet: A szakorvosok szerint akasztáskor a delikvens defekál és spontán hólyagürítésre kerül sor. Bizonyára igazuk van. De azért - személye válogatja - ember marad.**
** Néha viszont magára marad. És fütyörészik, mint kisgyermek az erdôben. Hogy ne féljen.