Lesz ez még rosszabb, Irma,
irmagunk sem marad;
könnyet fakasztok szemedből, mint a torma,
úgy szeretlek, ahogy már nem szabad.
Vénülök; megy még a szerelmi torna,
de a test egyre lankatagabb,
ha ráparancsolok, még szót fogad,
pedig magam: mint zápfog, hogyha korhad.

Amikor azt hitted, teherbe estél,
összerándultam az őrült örömtől,
olyan volt, mint egy álom: estély, kastély - - -

ha eszembe jut, még mindig dörömböl
a szívem - beveszek egy Nitromintet -
nem metafora volt ez. Rád tekintek:
tükröződöm: én vagyok a gyerek.