Júliám, gyönyörűm, Tekints rám könyörűn: Szünjön szíved haragja… Kedved légyen selyem, Másként bolond fejem Magát bánatra adja: Keserőn töretve Hadd fúrjam öledbe Orczám, árnyas hajadba. Jöliám, gyönyerőm, Légy törékeny erőm: Gyötrődésem ne féljed… Mint színjátszó éveg, Enyésznek az évek, De szétragyog szemlyed: Miként vágy a testbe, Nappaba nagy estve, Lelkünk egymásba mélyed.
Kisvárda, 1894 májusában |