Akasztásomra várva
Hóhérkötél himbálózhat felettem,
Hisz angol volnék: Stratfordban születtem!
De fönnakadtam Yorkban, banda-horgon.
Sátánbizony! Már sejti sanda torkom:
Mennyit nyomandok majd seggben s ülepben?
Záradék:
Hát le se szarom Stratfordot meg Yorkot!
Bitómra büszkén még egyet vigyorgok:
Rátok, vérbírák, hülyék, renyhe lordok!
Rút pofátokba szétfreccsenve csorgok:
Purczanjatok ki, s legyetek mind boldog!
Képzeletbeli sírkövemre
Itt nyugszom Én. Megölt az új negély.
Sekélynek túl mély, mélynek túl sekély
Költői énem... Isten! Úgy segélj,
Hogy én meg én nem egy, se kettő,
Hanem talán épp hétszázhúsz személy...
De az se biztos.
Ámen.
|