Kurafi kutya, Papiol, no! zenét!
Hullák készülnek dáridóra -
Szabadság lakozik szanitécökölben,
Agygomolyagban, gumicella mélyén:
Poézis lakozik pörös őrületben,
Szó kényszerzubbonyában:
Eszme lakozik seholban, semmiben.
Soha, soha ne add magad oda.
Kétely, tévely a bujdosót ne bántsd.
Csu bolondja én vagyok, én, én!
Szaladni Kung-ce szekere mellett,
Kajabálni: FŐNIXMADÁR! FŐNIXMADÁR!
És hadonászni széteső tagokkal -
Bomlott írásjegy tűz tacepaóján...
Holtak és élők mind papírmaséból -

Madár a mellkas izzó ketrecében -
El fuoc d'enfern.
És égjetek el a pokolban,
Et en yfern ardia
Nyerészkedők és esküdtek között,
Látom-e valaha is a Giudeccát
Idióták és szarzsákok között,
Ne du tout fol, ne du tout sage
A vértanúk s bértanúk között,
Látom-e még ligur verőfényben,
A Felmerülőt, a Mosolyszeretőt -
Napra kitártan a kagylót
Látom-e...

Csöndcsigaházba csukottan
Consirios vei la passada folor -
Haj, diliházba dugottan,
Ebanyád, Papiols, no! zenét!
Szobádba szól már a tücsök,
Nyüvek chorus musaruma dall -
Kurvákat hoztak be Eleusziszba,
Mert hát mit is lehetne
Tenni a költészettel?!
A la fi tu es las de ce monde ancien,
De ces crétines chinoiseries:

Ciprusladik süllyed
Orchideaködben,
Vak zenészek húzzák
Dőltig egyre többen -
Rizsbor és kölesbor
Dagadó folyóján
Duhajkodva átkél
Pár daloló csótány.

E BASTA! Poi un altrocanzone
from Chantay:
Ó, Kjang folyó hosszú medre,
Át nem siklik rajt az ember...
De miért, de miért, de miért, mondd,
Ó, Leleményes, ó, te Sokattűrt,
Kirké vezessen komor vizeken -
Hellén hajókon hullám venyigéje,
Ugyanegy hullám a világon keresztül,
Ugyanegy hullám Trójától fogva
Mely sziklák, ligetek árnyai közt sodorsz?
Lazult a horgony is...
Quelle ame est sans défauts?
Jaj, e szezon, jaj, e szezon! Már mindent
Elborít a rozsda, merde alors,
Mert hát mit is lehetne tenni a
Költészettel... Mondok mostanság
Moi aussi, EGO SCRIPTOR CANTILENAE
A. D. MCMLXXXVII. Papiols!
És a zenéd sem lesz méltó az Ódákhoz -

Vers, bomló agynak vagy csak vakhite -
Haiku pörgő hópehelyből,
Fenyőhomályban táncolsz tűhegyen,
S romancero, mit Kasztília küldött:
Szél villanása kardokon, szerelmök...
A szentségit! Át Périgord vidékin,
Távoztanak pennszilván picsipácsik,
Gyalog, gyalog, gyalog, gyalog, gyalog,
És megérkeztem Ribeyracba is...
Porba tiporva csikorgó metrumokat.
Hagyd el Phyrgia rétjeit, Catullus...
Porba tiporva poétikákat.
Végül is unod e régi világot csupa rom -
ROMJAIMAT VÉDEM E TÖRMELÉKKEL
EZT NEKTEK! EZT.
Puttane d'Elicona!
A romhalmaz alól

Te emelj föl, röpíts el engem
Piros szoknyáid között:
Vers, végtelen madár túlnő a kalitkán:
Én, éppen én, ki fecskékkel röpülök,
Post tornatuz sui en Proensa,
Porba tiporva poétikákat,
Lantnyúzó valék Phoébus alatt -
Messzelövő, zengj, ha feléd röpülök,
Láng valék, mely fölhat a Napig:
FŐNIXMADÁR! FŐNIXMADÁR!
Arc magasában fölviruló fény!
Láng volnék, láng, láng, láng -
Fresca rosa novella,
Lobbanj föl, no! zenét! Papiols!
Láng! porba tiporva.