A közelmúltban jelent meg, Science, technology and innovation in Europe, 2007 Edition címmel az EUROSTAT összeállítása, a legfontosabb kutatásra és fejlesztésre vonatkozó adatokkal, zsebkönyv formátumban, és előkészületben áll az Európai Bizottság által az adatok mélyebb elemzését tartalmazó,  Key Figures 2007 on Science, Technology and Innovation - Towards a European Knowledge Area c. kiadvány, amelynek publikálás előtti változata június 11. óta az internetről letölthető.

A statisztikai adatok elemzése korántsem ad okot optimizmusra. Az EU és versenytársai közötti innovációs szakadék nem csökkent. Nem vigasz, hogy az Amerikai Egyesült Államok kutatás-fejlesztési ráfordításai is stagnálást mutatnak. A távol-keleti versenytársak közül Japán áll továbbra is az első helyen, de Dél-Korea erősen feljövőben van, és 2005-ben már majdnem elérte a GDP 3%- át kitevő K+F ráfordítást. Ha Kína gyors növekedése a jelenlegi ütemben folytatódik, 2009-2010-re már el fogja érni az uniós K+F ráfordítási intenzitást. Az ázsiai régió 2005-re  megelőzte az Európai Uniót a K+F összráfordítások tekintetében.

Az európai K+F ráfordítások a GDP 1,84 %-a körüli értéken stagnálnak, ami messze van a 2000-ben elfogadott és 2005-ben megújított lisszaboni stratégiában rögzített 3%-os célkitűzéstől. Pesszimista értékelések szerint a jelenlegi trend folytatódása esetén 2010-re akár néhány tized százalékos visszaesés is történhet. A tagállamok fejlesztési ambíciói is meglehetősen mérsékeltek. Minden EU-tagállam (Bulgária kivételével) a 3%-os K+F ráfordításnál reálisabb tervszámokat tűzött ki 2010-ig, de ezek együttes teljesülése is csak a GDP 2,6%-át kitevő kiadásokat eredményezne. A jelek szerint azonban csak a legerősebb tagállamok (Ausztria, Dánia, Írország, Németország és Finnország) fogják tudni elérni a saját maguk által kitűzött célokat.

Hiába emelték volna az európai költségvetésben a keretprogramokra fordított összegeket másfélszeresére? A keretprogramok az összeurópai ráfordításoknak csak mitegy 5%-át teszik ki, a választ tehát tagállami szinten kell keresni. Az elemzés szerint a közös fő probléma a finanszírozás szerkezete. Az üzleti szektor részesedése a K+F beruházásokból Európában (55%)  még mindig jelentősen az amerikai (66%) ill a japán és koreai érték (75%) alatt marad. Európa lemaradásának fő okát tehát az üzleti szektor K+F beruházásainak alacsony szintje magyarázza, ráadásul a jelenlegi tendenciák is kifejezetten negatívak: 2001 óta a privátszféra ráfordításai ha csak gyengén, de még csökkentek is.

Jó példa erre a nanotechnológiai terület: míg a közösségi ráfordítások szempontjából ennek a területnek a támogatása hasonló, esetleg nagyobb mértékű is, mint Amerikában vagy Japánban, a privátszféra idevonatkozó beruházásai az amerikainak csupán felét teszik ki, a regisztrált szabadalmak pedig csupán egyharmadát.

Elválaszthatatlan ez természetesen az eltérő ipari szerkezettől, a high tech szektor Európában jelentősen alacsonyabb arányától. Az ipari K+F kiadások 70%-a az Egyesült Államokban a high tech iparágakhoz köthető, Európában ez az érték csupán 50% (2003).

Európában az amerikainál jóval nagyobb szerepet játszó gépgyártás, valamint az elektromos gépek és berendezések gyártásához kapcsolódó "medium-tech" iparok adják az ipari K+F ráfordítások jelentős hányadát.   

Nem szabad azonban elhanyagolni a kormányzati K+F ráfordítások szerepét sem.

Ennek szintje Európában (átlagosan a GPD 0,64%-a) jelentősen alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban (a GDP 0,83%-a). A kormányzati beruházások nemcsak a kutatási infrastruktúrák kiépítésénél, a tudományos potenciál létrehozásánál játszanak döntő szerepet, hanem a privátszféra beruházásaira is ösztönzően hatnak. Azok az országok, ahol a K+F intenzitás általában jelentős (Finnország, Svédország, Dánia, Ausztria, Egyesült Királyság, USA, Japán), a közszférából is az átlagnál nagyobb hányadot fordítanak erre a területre.

További probléma, hogy Európa elveszítette vonzerejét a külföldi K+F beruházások számára. Míg tíz éve az Egyesült Államok és Európa közel azonos mértékű K+F beruházást végzett a másik területén, mostanra már az USA vonzza az európai K+F beruházásokat (2003-ban pl. 4,4 Mrd USD volt a hiány), de a legkedveltebb befektetési célpontok már Kínába és Indiába tolódtak el.

Európának igen jelentősek a lemaradásai a szolgáltatások területén végzett K+F beruházásokban is, az USA-ban több mint háromszor annyit fordítanak erre a területre.

A tudományos eredmények tekintetében a peer review-n átment tudományos publikációk számában illetve arányában (38%) még mindig Európa vezet az Egyesült Államok előtt. Az USA fajlagos adatai (millió lakosra ill. tudóslétszámra vetítve) viszont jobbak, és ugyanez igaz az idézettségre is. A feltörekvő új tudományos nagyhatalmak (Kína, India) azonban mindkettejük pozícióját hosszabb távon veszélyeztethetik, hiszen itt a publikációk számának növekedése az utóbbi tíz év során több mint négyszerese volt Európa és az USA fejlődési ütemének.

Forrás: MTA Európai Tudományos Kapcsolatok Főosztálya