Kronoszkóp néven múltba néző készüléket fejlesztett ki a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma számára az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet (SZTAKI). Az állványon álló, turistatávcsőhöz hasonlóan körbeforgatható nézőkében a jelen romjainak a helyén a számítógéppel rekonstruált ókori épületek jelennek meg.

Régi és máig eldöntetlen vita a régészek körében, hogy miképpen szabad bemutathatóvá tenni a romok alapján elképzelt épületeket. A festmény, a vitrinbe zárt makett vagy a képernyőn bemutatott számítógépes animáció elszakad a helyszíntől. Más a lépték, más a perspektíva.  Újjáépíteni? Vannak országok, ahol ehhez a drága és szakmailag kockázatos vállalkozáshoz nyúlnak, ám a hitelesség nemigen garantálható. Hol vannak már az eredeti anyagok és technológiák? Egy elrontott rekonstrukció elfedi az értéket, a megmaradt eredeti romokat is. A szakmai körökben sokat vitatott 1964-es Velencei Charta meg is tiltja a feltételezéseken alapuló újjáépítést. Az igény viszont óriási, a rommezőket felkereső turisták tömegeit nem elégítik ki a térdig érő falak, azok alapján nem tudják elképzelni az egykori épületeket, a hajdani várost.

A SZTAKI lényegében a virtuális valóság eszközeit használta fel, beépítve azokat a szentendrei úti romparkban felállított készülékekbe. Így a látogatónak elég, ha az ókori maradványok közt sétálva megáll a legalkalmasabb helyeken telepített kronoszkópok valamelyike előtt és belenéz. A teleszkópos oszlopon álló nézőkével, akár egy periszkóppal, vízszintes irányban körbe is pásztázhat, megszemlélve mindent, ami számára érdekes.  

A látvány szavakkal elég nehezen megfogalmazható. A látott háromdimenziós hatású képen keveredik a múlt a jelennel, az elképzelés a valósággal. A kép egyik része "eredeti": a romkerti környezet, utak, fák. A fontosabb falmaradványok, alapok helyén azonban ott állnak a számítógéppel lemodellezett kétezer éves épületek. A valószerűséget erősíti, hogy a képen ugyanúgy borús az idő vagy ugyanolyan irányban süt a nap, mint a képen kívül, a valóságban, a virtuális épületek árnyékot vetnek egymásra és a környezetre. Ez azért fontos, mert a néző mindezt együtt látja, a virtuális kép ugyanis a látóterének csak a közepét foglalja el, lefelé és oldalirányban szabadon kilát a burkolat mellett. A valóság tehát folytatódik a virtuális képen, csak a rekonstruált épületekkel "kibővítve".

A fejlesztésre a lehetőséget az IHM pályázati programja adta, amelynek keretében a kormány tavaly közel félmilliárd forintot fordított a hazai múzeumok informatikai korszerűsítésére. A SZTAKI az amerikai Silicon Graphics magyarországi képviseletével együtt pályázott és nyert. A Silicon Computers Kft. "hagyományos" virtuális rekonstruálásokat valósít meg, egy elsötétített vetítőteremben a budai Vár és az Andrássy út régi korszakaiba repíti vissza a nézőt 3D szemüvegek segítségével. Aquincumban valami más hiányzott: az eredeti helyükön, a romokon bemutatni az épületeket.

A múzeum vezetősége első lépésben két múltbalátó felállítását határozta el. Az egyiket a régi múzeumi főépület mellé, ahonnan jó rálátás esik a valamikori nagy közfürdőre, az egykori római piacra és a mellette lévő iparosházakra, a másikat a szabadtéri színpad mellé, ahonnan a manapság időszakos kiállításnak helyet adó nagy lakóház és a Mythras-szentélyt takaró ún. hosszú ház  rekonstrukciója mutatható be. Az épületmodellek fotorealisztikusak, falazataik, tetőszerkezeteik, nyílászáróik a maradványoknak és a kor építészeti stílusának megfelelően, a mai tudásunk szerinti pontossággal idézik az eredeti építményeket. 

Maga a kronoszkóp egy fémcsővázas, robusztus, rongálásálló kivitelű eszköz. Mivel tavasztól őszig, a múzeum október végi zárásáig a szabad ég alatt áll, különleges igénybevételeket kell elviselnie. A nemesacél burkolat hermetikusan zár a nedvesség ellen, a tűző nyári napon automatikusan bekapcsol a beépített hűtőrendszer. A lényeg, a videokép-megjelenítő egység a formailag római sisakot idéző fejrészben van, amelybe két betekintő nyílás üvegén keresztül kukucskálhatunk. A fejrész magassága teleszkóposan állítható, így akár gyermekek és tolókocsiban ülők is belenézhetnek. A látott kép vízszintes látószöge mintegy harminc fok, ennek "kiszélesítését" a körbepásztázás teszi lehetővé. Az állvány két oldalán lévő fogantyúk segítségével 150 fokos szögben forgathatjuk - ütközésig - a kronoszkópot.

De honnan jön a kép? Ezt egy szoftver állítja elő, amely eddig nem ismert módon ötvözi a videotechnikát és a számítástechnikát. A számítógépeket természetesen már fedett helyre - a régi múzeumi főépületbe - telepítették, s ezt föld alatti kábelek kötik össze a kronoszkópokkal. Sem a számítógépek, sem a kronoszkópok nem igényelnek felügyeletet, minden automatikusan történik. Csak a múzeumi szezon végeztével kapcsolják ki a rendszert, s amíg a téli hóban-fagyban dideregnek a romok, szétszerelik, karbantartják a szerkezeteket.  

A kronoszkóp alapötlete az akadémiai kutatóintézet térinformatikai osztályának vezetőjétől, Szentgáli Ádámtól származik, munkatársai a projekt irányítását, kidolgozását biztosították, Holakovszky László vezetésével, aki a videoszemüveg-technika hazai úttörője. Õ tervezte a projekt legkényesebb részét, a képmegjelenítő és megvilágító rendszert is. Az elméleti vázlatokat a műegyetemi Építészettörténészeti és Műemléki Tanszék nyugalmazott professzora, dr. Istvánfi Gyula készítette, aki immár öt évtizede segít rajzaival az aquincumi romok feltámasztásában.  A régészeti hitelesség fölött dr. Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatója is őrködött. A térbeli modellek az Építészeti Ábrázolás Tanszéken születtek meg, amelyeket egy computergrafikai vállalkozás (COMPulz Bt.) illesztett az általa lemodellezett romkerti környezetbe és tett valósághűen megjeleníthetővé. A nap égi pályájának a csillagászati algoritmusát - mert erre is szükség volt a fények-árnyékok szimulálásához - a Légkörfizikai Intézet biztosította. A kronoszkóp mechanikai részének a megvalósítása a műegyetemi Gépgyártástechnológiai Tanszék főmérnökéhez fűződik, az elektronikai tervezést és szerelést a SZTAKI-n belül a volt Robottechnikai Osztály munkatársaiból alakult Cortex Kft. végezte.

A fejlesztők úgy vélik, érdemes tovább gondolkodni. Az új technológia lehetőséget ad bonyolultabb - épületcsoportonkénti, koronkénti, mozgás-animációs - megjelenítésre is. Ez azonban még a jövő zenéje.  

A kronoszkópok április 29-től működnek és kipróbálhatók az Aquincumi Múzeum romparkjában (1031 Budapest, Szentendrei út 139.).