2020-ra Európa lakosságának 25%-a 65 évnél idősebb lesz. Válaszul a növekvő demográfiai kihívásra az EU Miniszterek Tanácsa 2008. június 23-án jóváhagyta a Bizottság arra irányuló tervét, hogy Európa olyan digitális technológiák fejlesztésének központjává váljon, amelyek segítik az időskorúakat abban, hogy önellátó módon folytathassák életüket otthonukban.

A javaslat, amelyet a Bizottság 2007. június 14-én nyújtott be, 150 millió euró többletforrást biztosít az új európai közös kutatási programnak, és így a befektetett összeg meghaladja a 600 millió eurót. Az új programnak köszönhetően a vállalkozások képesek lesznek kifejleszteni az időskorúak otthoni, munkahelyi és tág értelemben vett társadalmi életkörülményeit javító, nagy mértékben innovatív digitális termékeket és szolgáltatásokat. Az otthon biztonságát fokozó intelligens készülékek, az életfunkciók nyomon követésre szolgáló mobil megoldások, a csökkent látó- vagy hallóképességűek számára kifejlesztett felhasználóbarát kezelőfelületek mind javítani fogják az időskorúak - és családjaik - életminőségét, valamint foglalkoztatásuk lehetőségeit. A tervet március 13-án az Európai Parlament első olvasatban már jóváhagyta. A közös kutatási programban húsz európai uniós tagállam, valamint Izrael, Norvégia és Svájc vesz részt.

"Nincs ok arra, hogy Európában az időskorúak ne élvezzék az új technológiák előnyeit. Az ebből a programból származó megoldások és szolgáltatások segíteni fogják őket abban, hogy a társadalom aktív tagjaiként hosszabb ideig maradhassanak kapcsolatban embertársaikkal és élhessenek önállóan", mondta Viviane Reding, az Európai Unió információs társadalomért és médiáért felelős biztosa. "Az Európai Unió, a tagállamok és a magánszektor által az erre a területre irányuló kutatásra és fejlesztésre fordítani kívánt 1 milliárd euró részeként ez a program segíteni fogja az európai vállalkozásokat időskorú dolgozóik szükségleteinek jobb kielégítésében, új jelentős üzleti lehetőségek megteremtésében, valamint abban, hogy megoldásokat kínáljanak a tagállami hatóságoknak társadalombiztosítási rendszereink hosszú távon fenntarthatóvá tételére." - áll az EU biztosának közleményében. 

Április elején konferenciát szerveztek Budapesten az életvitel szolgálatában álló infokommunikációs eszközökről, a kidolgozás alatt álló eVITA program keretében.

Dr. Takács Barnabást, az MTA SZTAKI Virtuális Ember-interface Csoport vezetőjét kérdeztük az eVITA-ról.

- Az eVITA kapcsán két fogalom gyakran szerepelt az újsághírekben. A beágyazott rendszerek és az ambiens rendszerek. Melyik mit jelent?

- A beágyazott rendszerek a felhasználó számára gyakorlatilag láthatatlan mikroszámítógépek, melyek adatokat gyűjtenek, dolgoznak fel és továbbítanak. Ezek beágyazott mikroprocesszorokból és érzékelőkből épülnek fel, s nem azonosak a hagyományos értelemben vett számítógépeinkkel. A beágyazott rendszerek teremtik meg annak az érzékelő és otthonápolási technológiának az alapját, amire az eVITA összpontosít. Az ambiens rendszerek kifejezés pedig azt jelenti, hogy mindezek úgy vannak jelen a környezetünkben, hogy nem feltétlenül veszünk róluk tudomást, vagyis nem zavarnak vagy akadályoznak minket.

- Zavarja a felhasználót, ha tudja, hogy most éppen egy számítógépet használ?

- Amit az átlagember számítógépnek nevez, az egy általános célú, programokat végrehajtó berendezés, amitől sokan idegenkednek, ráadásul a hétköznapi funkciók ellátásához túl bonyolult. Beágyazott rendszerek ma is léteznek körülöttünk, gondoljunk egy intelligens konyhai robotra, vagy akár egy otthoni időjárásállomásra. Az ambiens mód a következő szint: olyan eszközökről beszélünk, melyekről sokszor nem is tudjuk, hogy használjuk őket, mégis jelen vannak és segítik az életünket. A végcél az, hogy egy funkció eléréséhez ne kelljen bonyolult billentyűkombinációkat lenyomni, hanem a kommunikáció olyan egyszerűen történjen a két fél között, mint ahogy mi most beszélgetünk.

- Az eVITA gyökerei az Európai Unió Ambient Assisted Living (AAL) elnevezésű programjánál keresendők.

- Az AAL az ambiens technológiákkal támogatott életvitelt jelenti, ami elsősorban az idősek otthoni felügyeletére illetve ápolására utal. A projekt célja, hogy az idősek életének mindennapos részei legyenek olyan eszközök, melyekkel életvitelük segíthető és sok olyan egészségmegőrzési feladat legyen ellátható otthonuk kényelmében, melyet jelenleg csak a klinikán vagy az orvosi rendelőben kaphatnak meg. Ehhez olyan techonlógiák is szükségesek, melyeket a fiatalok már magától értetődően használnak, ám az idősek körében lassabban terjednek. Ezért fontos, hogy az eszközök ambiensek legyenek: olyan technológiai innovációkról van szó, melyek segítségével az idősek az otthonuk elhagyása nélkül vehetnek igénybe bizonyos szolgáltatásokat. Ez a felügyelettől a szórakozásig, a gyógyszerrendeléstől a családtagokkal való kapcsolattartásig vagy az otthoni tornagyakorlatok elvégeztetéséig sokminden lehet.

- Mi köze van az AAL-nek az eVITA-hoz?

- Magyarország az eVITA programon keresztül kíván kapcsolódni az AAL-ben kitűzött célokhoz. Az eVITA elsősorban egészségközpontú projekt, mivel szemben más uniós országokkal, nálunk az idős ember sokszor egyenlő a beteggel. Ha a program realizálódik, akkor az új felhasználók új szolgáltatásokat vennének igénybe, ehhez viszont új infrastruktúra kell, és persze jogi és etikai kérdések is vannak szép számmal - hogyan gyűjthetünk valakiről adatokat, hogyan integrálhatjuk ezeket stb. Csak néhány példa: fontos, hogy a rendszer érzékelje, ha az idős ember elesett a lakásban vagy túl sokáig fekszik mozdulatlanul, esetleg a napirendjétől eltérő dolgokat művel. Mindezek regisztrálásához rengeteg adatot kell gyűjteni, melyekkel azonban nem szabad visszaélni. Fontos lenne, hogy az alapfunkciókat betöltő technológiák integrálódjanak, és hogy létrejöjjön egy otthoni információs portál, ami egységesen kezeli a különböző berendezéseket. Az első és legnehezebb lépés tehát a standardok elkészítése, de rengeteg protokollprobléma is van, és az energiaellátás is gondot okoz.

- A SZTAKI ön által vezetett Virtuális Ember-interface Csoportja hogy kerül a képbe?

- Informatikusok lévén több olyan technológiával foglalkozunk, ami ebbe az infrastruktúrába beilleszkedhet a jövőben. A problémát egységesen kezeljük, vagyis ha egy idős ember otthoni felügyeletéről van szó, akkor annak az infrastrukturális háttere mellett a kognitív jellegét is számításba vesszük, azt például, hogy mennyire frissek a mentális képességei vagy milyen a lelkiállapota (gondoljunk csak az időskori depresszióra), amit persze nem szenzorokkal, hanem gyakorlatokkal mérünk. A mi érdeklődésünk középpontjában a virtuális valóság és távjelenlét adta lehetőségek állnak az otthoni rehabilitáció, gyógyulás és a betegek motivációja kapcsán, valamint egy közvetlenebb, emberközpontúbb kommunikációs interfész kialakítása ún. virtuális arcok segítségével. 

- A gyógyulás illetve ápolás ezek szerint személyre szabottan működhet?

- A gyógyulás és felügyelet protokollok mentén kell történjen: van egy szint, amit a betegnek teljesítenie kell ahhoz, hogy biztosított legyen a gyógyulása. Az orvosok, amikor hazaengedik a beteget, megtanítják majd neki, hogyan kell az új eszköztárat használnia, viszont utána képesek vagyunk arra, hogy távolról felügyeljük a beteget, és jelezzük neki, ha például nem végzi el a gyakorlatokat, vagy azt, ha ellenkezőleg, túlságosan lelkes. Jelenleg virtuális játékvilágban, háromdimenziós modellekkel és panoramikus interaktív videókkal szimuláljuk a működést. Utóbbihoz gömbvideókat használunk, amelyek a pácienst úgymond egy másik világba helyezik anélkül, hogy kilépne a szobából. Speciális felvevőrendszerrel különböző élményeket rögzítünk acélból, hogy a gyakorlatok során normális élethelyzeteket adjunk vissza, például azt, hogy a beteg sétál a tengerparton vagy az utcán. Ha valaki idős korában csípőtörést szenved, utána komoly gondot jelent számára, hogyan illeszkedhet vissza a társadalomba - a panoramikus videó előmozdíthatja a trauma feldolgozását. A gyógyulásban is segít a rendszer: ha valakinek lebénul a lába, akkor megfelelő motivációval - a videón a cél a tengerpart elérése - megtanulhatja, hogy melyik lábát mennyire kell vagy szabad terhelnie. A csoportunkat az interfész technológiákban az izgatja, hogy általuk az átlagembert egy bonyolult rendszer képességeihez juttathatjuk, miközben nem kell azzal tisztában lennie, hogy mennyire összetett szisztémát használ.

- Az eVITA belátható közelségbe hozza, hogy a végfelhasználókhoz eljussanak az eredmények?

- Igen, ez a cél. A csoportunk már sok elemmel készen van, most az integrálás szakasza jön, amikor együtt kell működni orvosokkal, szenzorgyártókkal, különböző felhasználói csoportokkal. Az eVITA azt próbálja elérni, hogy az integráció létrejöjjön. Fontos, hogy európai térről van szó: az elöregedő társadalom gondjait igyekszik megoldani a projekt. És bár ma ez a legfontosabb probléma, mégis lényegesnek érzem, hogy a program ne kizárólag erre koncentráljon, hanem olyan rendszereket hozzunk létre, amit bárki felhasználhat - kommunikációra, játékra, vásárlásra, bármire. Kedvenc példám, hogy fejlesztők évtizedeken át dolgoztak azon, hogy a hallókészülék minél kisebb, minél kevésbé látható legyen. Ma ehhez képest sok pénzt költünk a minél nagyobb és látványosabb bluetooth-os headsetekre. Amit egymillió ember használ, az már divat, a kultúra része. Ha a fiatalokkal idejében megértetjük, hogy az új rendszereket érdemes használniuk, akkor az egészségtudatossághoz is más lesz a viszonyuk, mint szüleiknek. A rendszernek a megelőzésben kellene igazi eredményeket hoznia, nem pedig a vészhelyzetek kezelésében. Az eVITA arra is esélyt jelent, hogy különböző tudomány- és alkalmazásterületek egymással összefogva létrehozzanak valami világraszólót.

Forrás: MTA