Utazás a Vendée Globe körül
az Internet vizein

Méder István

Úgy gondolom, az Internet hozzáféréssel nem rendelkezők számára is érdekes a verseny lefolyása, így beszámolok a fontosabb és érdekesebb eseményekről. A Vendée Globe "homepage"-en, Fa Nándor "homepage"-én megjelent adatokat és Philippe Jeantot (versenyigazgató) kommentárjaiban lévő információkat használom, gondosan kerülve a szerzői jogok megsértését. Ez az adathalmaz igen terjedelmes, így a teljesség igénye fel sem merülhet, sőt, alkalmanként távirati stílust használok. (Ha feltűnő hasonlóság mutatkozik máshol megjelent anyaggal, ennek oka a közös forrás!)

Előzmények

1895: A kanadai (majd amerikai) Joshua Slocum a 36 láb (1 láb=30.4 cm) hosszú Spray nevű egyárbocosával 3 év alatt, elsőként kerülte meg a földet egyedül, Boston - Jóreménység fok - Horn fok - Newport (Rhode Island, Boston közelében) útvonalon. Összesen 46 000 mérföldet (1 mérföld=1852 m) -több mint két földkerület- vitorlázott.

1930: Alain Gerbault az első francia, aki a 12 méteres Firecrest nevű hajóján, hat év alatt kerülte meg a földet.

1942: Vito Dumas argentin farmer, három kikötéssel, 272 nap alatt tette meg a föld körüli utat.

1966: Az angol Sir Francis Chichester a Gipsy Moth III kétárbocosával, 9 hónap alatt, csak Sydney-ben megállva kerülte meg a földet. (Korábban már a Gipsy Moth II repülővel is megkerülte.) Útjáról megjelent könyve és a vitorlázás fejlődésének "megfelelő" szakasza is oka lehetett: ettől kezdve gomba módra szaporodnak a földkörüli versenyek.

1968: Az angolok megszervezték a "Golden Globe" versenyt, amely szabályait tekintve a Vendée Globe elődjének mondható. Kilencen indultak Falmouthból, de csak a 30 éves Robin Knox Jhonston ért vissza minden szabályt betartva. 313 nap alatt tette meg a 30123 mérföldes távot a 32 lábas Suhaili kétárbocosával.

A francia Bernard Moitessier a Horn-foknál még vezetett, önként lemondott az elsőségről, kelet felé ment és újból megkerülte a Jóreménység fokot...

Bernard Moitessier a verseny eseményeit összefoglaló "A hosszú út" című könyve bibliája lett minden "tengerszomjas álmodozónak", mint Oliver de Kersauson, Jean Yves Terlain, Philippe Jeantot, Loick Perron, Philippe Poupon, Titouan Lamazou, Alain Gautier.

1970: Az angol Chay Blyth nyugat felé "rossz irányba" (széllel szemben) kerülte meg a földet!

1973: Alain Colas a Manuréva hajóval, 169 nap alatt, csak Sydneyben kikötve,

1985: az amerikai Dodge Morgan, megállás nélkül, 150 nap alatt,

később a francia Philippe Monet a Kriter trimaránnal (technikai kikötésekkel) 129 nap alatt,

1989: Oliver de Kersauson "Un Autre Regard" trimaránjával 125 nap alatt kerülte meg a földet.

1982: Az első BOC (British Oxigen Corporation) -egytestű szólóvitorlás- verseny, Newportból három megállással (Fokváros, Sydney, Rio de Janeiro). Az akkor még ismeretlen, hivatásos búvár, Philippe Jeantot nyeri meg a 27500 mérföldes világversenyt.

1986: A második BOC. Ismét Philippe Jeantot nyerte meg saját, a versenyre tervezett hajójával.

A verseny végén a Bernard Moitessier könyvén nevelkedett vitorlázók úgy érezték, tovább kell lépni: egyöntetűen határozták el, hogy külső segítség és megállás nélkül kerülik meg a földet. Philippe Jeantot váltotta valóra az álmot: így született a Vendée Globe!

1989: Az első Vendée Globe. 13 indulóból tízen értek célba, heten teljesítették a feltételeket. A versenyt Titoan Lamazou nyerte 109 napos rekorddal. A Jóreménység foknál balesetet szenvedett Philippe Poupont Loick Perron mentette ki. Ő másodiknak ért célba, 110 nap alatt. Harmadiknak Jean Luc Van den Heede 112 napos, negyediknek pedig Philippe Jeantot (egyben a szervező) 113 napos teljesítménnyel végzett.

1992: A második Vendée Globe. Hatan teljesítették a versenyt a 14 rajtolóból. Egy héttel az indulás után, máig tisztázatlan körülmények között halt meg Monegasque Nigel Burgess...

Alain Gautier nyerte a versenyt 110 nappal, a második Jean Luc Van den Heede 116 napos teljesítménnyel. Philippe Poupont volt a harmadik 117 nappal, (az utolsó 1500 mérföldet árboc nélkül, rögtönzött szükség-vitorlázattal tette meg), Yves Parlier majd Fa Nándor következett 124 ill. 128 nappal.

A versenyszabályok
(részletek)

Feladat: megállás nélkül megkerülni a földet egyedül, külső segítség nélkül. Az a győztes, aki elsőként keresztezi a Les Sables d'Olonne-i célvonalat.

Rendezők: SAIL COM valamint Les Sables d'Olonne városa, a Vendée Tanács (General Council), az SNS (Sablais Nautical Sports) és az UNCL (francia tengeri verseny egyesület).

Útvonal: Les Sables d'Olonne - Kanári szigetek - az Antarktisz , a Heard sziget, az 59-30S 130W és az 57S 70W koordinátájú pontok starboard (steuerbord, a hajó jobboldala) - a Horn fok portside (backbord, a hajó baloldala) felől kell legyenek. Ez legalább 23 212 mérföld (42 985 km).

Rajt: 1996. november 3-án 13 ⁰⁰ órakor.

Nevezés: egyetlen 21 évet betöltött személy (legénység), egytestű tengeri vitorlással. A verseny során nem lehet legénységet váltani. A versenybizottság 30-ra korlátozhatja a nevezők számát (a jelentkezés sorrendjében), meghívhat vagy elutasíthat jelentkezőket, megemelheti a nevezési díjat. A nevezési díj 50 000 FF. A hivatalos nyelv a francia.

A nevezőket támogathatják szponzorok, ezek hirdetései megjelenhetnek a hajótesten és vitorlán, ha nem ízléstelenek és a versenyszámot nem zavarják.

A hajó: egytestű, hossza 50 és 60 láb között, a túlnyúló szerelvények összhossza nem haladhatja meg a 6 lábat. A hajóval 2000 mérföldes minősítő utat kell megtenni megállás és horgonyzás nélkül, az óceánon át. A versenyzők megfelelő fizikai erőnlétükért maguk felelnek. A hajót semmiféle gépi erővel hajtani nem szabad.

A versenyzők maguk felelnek az általuk okozott, őket vagy másokat ért sérülésekért, károkért. A szervezőbizottság által szervezett (főleg rádiós) felügyeletet fakultatívnak és esetlegesnek kell tekinteni, semmiképpen sem a biztonságot növelő szolgáltatásnak. A versenyző nem várhatja el a szervezőbizottságtól mentőakciók szervezését, ugyanazok a -nemzetközi jogban meghatározott- mentési/segítségnyújtási jogaik és kötelességeik vannak mint versenyen kívül. A kötelező biztonsági felszereléseken kívül előírás három EPIRB bója (műholdak segítségével helymeghatározásra, szükség esetén vészjelek sugárzására szolgál), URH rádió és túlélő ruha. A fokozott biztonság érdekében szigorú előírások vonatkoznak a dőlésre, az akkumulátorokra, a légszekrényekre, vízmentes helyiségekre, a túlélés biztosítására minden lehetséges helyzetben. Számítógéphez (PC) csatolt Standard C szintén előírás. Ez tengerészeti közlemények, időjárástérképek, telex-fax, stb. vételére/adására szolgál. Az EPIRB adásától függetlenül a versenyzőknek legalább 24 óránként jelenteniük kell a pozíciójukat a Vendée Globe főhadiszállásának.

A résztvevők

a jelenlegi állás sorrendjében:

Christophe Auguin (1959.12.10. Granville, francia, rajtszáma 4), az 1990 és 1994-es BOC győztese. Nagyon jól ismeri hajóját, bár a mozgatható tőkesúly használatát most tanulja. Hajója Geodis, tervezője Finot (lásd táblázat).

Gerry Roufs (1953.11.2. Montreal, kanadai, rajtszáma 7), többéves tengeri gyakorlatot szerzett egy- és többtestű hajókon. Nagy hírnevet szerzett 1995-ben készült Groupe LG2 hajójával. Tervezője Finot, 20 csomós sebességet ért el a tesztelések alatt (lásd táblázat).

Marc Thiercellin (1960.10.29. Saacy sur Marne, francia, rajtszáma 2), a Figaro és más szólóvitorlás versenyeken indult. Megvette a Cacolac hajót (tervezője Finot), a héjon komoly változtatásokat végzett és átnevezte Crédit Immobilier de France-nek (lásd táblázat). Anyagi fedezetének növelésére kitalálta a "Mark Kapitány" földkerülő játékot.

Herve Laurent (1957.05.02. Loirent, francia, rajtszáma 5), gépészmérnök, régóta vesz részt tengeri vitorlás versenyeken úgy csapattagként (nagy nevek mellett), mint szólóvitorlázóként (Figaro, Route de Rhum). Végre rámosolygott a szerencse, Opperman úr a Groupe LG igazgatója rábízta a Groupe LG Traitmat (előző neve Ecureuil) kormányzását (lásd táblázat). Titouan Lamazou ezzel a hajóval állította fel 1990-ben a most is érvényes 109 napos világrekordot.

Eric Dumont (1961.02.20. Sidi-Aich Algéria, francia, rajtszáma 20), komoly tapasztalattal rendelkezik a nyílttengeri vitorlázásban, a legutóbbi Vendée Globe győztes hajójával indult. (Akkori kormányosa Alain Gautier volt.) A dekken több módosítást végzett. Részt vett a júniusi Europe 1 Star verseny rajtjánál (csak egy napra). A visszafele úton rekorddöntést kísérelt meg New York - Cap Lizard távon szólóvitorlázva. A hajó neve Café Legal Le Gout, tervezője Finot (lásd táblázat).

Caterine Chabaud (1962.11.29. Lyon, francia, rajtszáma 8), eddig 8 transzatlanti (2 szóló), 2 Figaro és 2 európai versenyen vett részt. 17 éves korában ismerkedett meg a vitorlázással és ez életreszóló szenvedélye lett. Foglalkozása újságíró, 1991 óta intenzíven foglakozik a vitorlázással. Az előző Vendée Globe rajtjánál elhatározta, hogy ő is indulni fog a következőn, és felfedezi a déli féltekét. (Ez már teljesült, a következő cél a megérkezés...) A vitorlázáson kívül szeret fuvolázni és búvárkodni. Hajóját a Whirlpool-Europe2-t, Harlé tervezte (lásd táblázat).

Pete Goss (33 éves angol, rajtszáma 96), egyike azoknak az angoloknak, akik 200 000 mérföldet vitorláztak, beleértve a British Steel Challenge földkörüli versenyt is. Hét évig hajózást oktatott (többek között a föld "rossz irányú" megkerülésének technikáját is). Inkább a rövidebb (50 láb 60 helyett), de nagyon jól felszerelt hajót választotta, szerinte ez lesz a verseny leggyorsabb és legmegbízhatóbb hajója. Neve Aqua Quorum, tervezője Adrian Thomson (lásd táblázat).

versenyen kívül folyatják:

Isabelle Autissier (1956.10.18. Párizs, francia, rajtszáma 85), Caterine Chabaud-val együtt, az első nő aki Vendée Globe versenyen indul. Az 1990-es BOC-n hetedik, jelentős eredményekkel az első menetben (a második menetben már nem tudott résztvenni). Hajója PRB, tervezője Finot (lásd táblázat). Ha időben befejezi e versenyt, tagja lesz a Quebec - Saint-Malo verseny csapatának.

Yves Parlier (1960.11.14. Versailles, francia, rajtszáma 1), látványos eredményeket ért el a szóló-vitorlázásban: Route du Rhum, Route du Café, Europe 1 Star, Figaro. Mindezek a nagy esélyesek közé sorolják. Hajója Aquitanie Innovations, tervezője Finot (lásd táblázat). Részt vett a júniusi Europe 1 Star verseny rajtjánál (csak egy napra). A visszafele úton rekorddöntést kísérelt meg New York Cap Lizard távon szólóvitorlázva.

Bertrand de Broc (1960.09.23. Qimper, francia, rajtszáma 21), "Az Ön neve a Világ körül" 3000 adományozója és a "Pommes de la Drome" jóvoltából megvette Philippe Poupon "Fleury Michon" hajóját. Teljes felújítás és bizonyos módosítások után Votre nom Pommes Rhone Alpes névre keresztelte. Az előző Vendée Globe versenyen a Csendes óceánon kénytelen volt feladni a versenyt. A hajót 1989-ben Philippe Briand tervezte (lásd táblázat).

Patrick de Radigues (1956.11.25. Louvain, belga, rajtszáma 12), hajója Afibel, tervezői Harlé Mortain - Berret Racoupeau (lásd táblázat) .

abbahagyták (hajójuk elsüllyedt vagy túl sok probléma merült fel):

Thierry Dubois (1967.02.24. St Germain en Laye, francia, rajtszáma 17), tapasztalt versenyző, egy nemes célt tűzött ki: "Biztosítani, hogy ne az óceán legyen a szabadság egyetlen helye". Hajója Pour Amnesty International, tervezője Joubert Nivelt (lásd táblázat).

Tony Bullimore (56 éves angol, rajtszáma 33), járatos az egy- és többtestű hajókon, ez az első földkörüli útja. 1992 -ben építette kétárbocos hajóját, azóta sokat vitorlázott és alakítgatta (lásd táblázat) .

Raphaël Dinelli (1968.05.13. Floirac, francia, rajtszáma 3), a legfiatalabb résztvevő. Hajóját Marc Lombard tervezte, már két földkörüli versenyen vett részt, jelenleg Algimouss-nak hívják (lásd táblázat). A gyerekek reményeit és álmait kívánja útjával támogatni, (no meg támogatókat szerezni...)

Didier Munduteguy (1953.05.19. Bayonne, francia, rajtszáma 30), fanatikus szólóvitorlázó. Az előző Vendée Globe-hoz szükséges anyagiakat nem tudta összeszedni. Az angol Richard Tolkien Club 60 Sud hajójával indul, tervezője Morisson (lásd táblázat).

Fa Nándor (1953.06.09. magyar, rajtszáma 77), az egyik legjáratosabb vitorlázó. Maga tervezte és építette hajóját Magyarországon. A 60 láb "karbon-kevlár" (test) mozgatható tőkesúlyával és extra-széles tatjával az egyik legnagyobb teljesítményű hajó lesz. Mivel ez negyedik szólóvitorlás földkerülése (2 BOC, 1 Vendée Globe), Nándor tapasztalata logikusan a favoritok közé sorolja. Az utolsó simítások zajlanak, a hajó szinte indulásra kész, mivel nemrég tették vízre. Hajója Budapest, tervezője Fa, építője Fa. /Fordítás a Vendée Globe "hompage"-ről/

A rajt után...

Az indulás tervszerűen, viharosan zajlott. Viharos szél és tenger fogadta a versenyzőket, holott jobb lett volna még pár napig "szokni a gyűrődést", kipihenni a felkészülés fáradalmait, izgalmait. Az út és az időpont tulajdonképpen "ideális": a déli féltekén "nyár" van, az uralkodó szél irányába kell haladni, és szél van bőven...

Az első fontosabb hír: Fa Nándor visszafordult, mert a tőkesúlya gyanúsan viselkedik.

Másodszorra Thierry Dubois-val együtt indulnak, újabb vihar, 50 csomós (1 csomó=1.85 km/ó) szél, persze szemből... Miután végre megszabadulnak a biscayai öböltől, Nándor pihen egy keveset. Azaz inkább pihenne, de egy panamai teherhajó-kolosszus legénysége szintén ezt teszi. Hajójuk sajnos gyorsabb, utolérik Nándit (96.11.12.), mehet újból a kikötőbe...

Eric Dumont is "talált valamit", de az sokkal kisebb kárt okozott: a keletkezett lyukon kilát, a víz is befröcskölődik, csapatával konzultálva műgyantával (ideiglenesen) befoltozza.

Az egyenlítő átlépése

A flotta közben elérte a Kanári szigeteket, a következő feladat: az egyenlítői szélcsendes övezet leküzdése. A hajók sebessége napról-napra fokozódik, 1996.11.17-én az első három helyen: Yves Parlier, Isabelle Autissier, Christophe Auguin. Isabelle "üldözi" Yves Parlier-t, aki vízhiánnyal küzd. Az első hajók kivételesen jó szelet kapnak, szinte sebességvesztés nélkül siklanak át az egyenlítő vonalán. Ezután csak rá kell állni a jó öreg "kereskedelmi szelekre" és sínen lesznek.

Elmarad viszont a szokásos eső ami Yves Parlier megcsappant vízkészletét tekintve aggasztó. Herve Laurent nem találja a térképekről ismert szaggatott vonalat... (ezt humornak szánta!) Úgy tűnik e "kapu" hamarosan "bezárul", a többiek a szokásos pár napos vesztegléssel tudnak csak átevickélni, persze esőben! Nagyon bosszantó lehet figyelni az elsők jó szelét és tehetetlenül nézni, mint nő lemaradásuk...

Christophe Auguin egyre közelebb kerül Isabelle Autissier-hez. Már közös ebédelésben is megegyeztek. Ezek után hiába magyarázza a bizonyítványát: "csak azért megyek Isabelle után, mert a meteorológiai helyzet ezt diktálja"... Többek között azt is megtudjuk, hogy Caterine Chabaud elfogyasztotta első két berepült repülő halát.

A félteke váltás, mint minden egyéb esemény ami megtöri a hajózás monotóniáját, alkalom az ünneplésre:

Yves Parlier (96.11.19. 17 GMT -greenwichi idő) süteményt evett, egy darabot az óceán is kapott. Teljesítménye két nappal jobb mint az eddigi rekord.

Isabelle Autissier (96.11.20. 1.15 GMT) hagyományosan egy csokor virággal köszöntötte Imandja brazil tengeristent, Neptunuszról és Aeolusz szélistenről sem feledkezve el. Aztán jött a pezsgő: egy pohár a tengernek, egy a szélnek, egy a hajónak, no és egy magának...

Christophe Auguin (96.11.20. 2 GMT) átaludta az egyenlítőt. Előző nap ünnepelt. A menü libamájpástétom, joghurt és finom bordói vörös bor, a desszert pedig videózás volt. Hajat is vágott, most kopasz!

A többiek lemaradtak. Még megtudjuk, hogy Marc Thiercellin először keresztezi az Egyenlítőt, nagy partira készül.

A problémák halmozódnak

1996.11.20-án az első három helyezett: Yves Parlier, Christophe Auguin, Isabelle Autissier. A "kereskedelmi szelek" ártani is tudnak. Yves Parlier este 10 óra körül hatalmas zajra ment ki: génua a fokrollerrel a vízben volt, az első merevítő elnyíródott. Négyórai kemény küzdelemmel beszedte ezeket, közben sajnos eltörött a fokroller. Az árbocot jelenleg a spinakker felhúzó tartja. Most úgy érzi, számára véget ért a verseny. Folyatja útját dél felé, másnap már magára talál: bár a győzelem esélye elszállt, nem adja fel! Felmászott az árbocra és új árbocmerevítőt szerelt fel. Ez erős szélben nem bírja egy génua terhelését, de legalább az árboc biztonságban van.

Didier Munduteguy kénytelen feladni a versenyt, a fedélzet első részén elvált ragasztás miatt. Megrendült a hajójába vetett bizalma...

A versenyzők készülnek a déli vizekre: ellenőrzések, javítások, árbocmászások, nagymosás, pihenés. Mindannyian együttérzésüket fejezik ki Yves Parlier-nak és egyben újra átérzik kiszolgáltatottságukat, de jó hangulatban vannak, bizakodnak.

96.11.21: Az új sorrend Isabelle Autissier, Christophe Auguin, Yves Parlier! Christophe Auguin : "Közismert lovagiasságom első helyre engedte Isabelle-t"...

Lassan előkerülnek a déli térképek. A három első nyomvonala szétválik. Yves Parlier, bár problémái sokasodnak, a kormánynál erős szivárgást észlelt, meglepően tartja magát. Délre tart, sikerült 12 l esővizet gyűjtenie. Christophe Auguin megcélozta a fokot, Isabelle Autissier pedig a közbülső utat választotta. Caterine Chabaud az ellenőrzések során az árbocra is felmászott, ettől nincs elragadtatva, tele lett horzsolásokkal. Köszöni csapatának a hajó megbízhatóságát, gondol ugyan családjára és barátaira, de jól megvan magában, meg sem akar érkezni...

96.11.25. Fa Nándor elindult, jó sebességgel halad 15 csomós nyugati (ellen)szélben. É-K-i szél várható. Másnap: "Aggódunk Fa Nándorért, indulása óta nem kerültünk vele kapcsolatba. EPIRB (ARGOS) bójája alapján Les Sables d'Olonne felé tart. Úgy tűnik elektromos problémája lehet."

Yves Parlier még 25 l vizet gyűjtött, most már nyugodtabb, 35 l a készlete, és a hidegben amúgy is kevesebbet iszik.

A Jóreménység fok, a Pokol kapuja

...hagyj fel minden reménnyel... de: bízz és küzdve küzdjél!

96.12.01. Isabelle Autissier aki szorosan az első helyen levő Christophe Auguin nyomában volt (38 mérföld) elveszíti a győzelem, de még a sikeres befutás reményét is: elvesztette jobboldali kormányát, így balcsapáson a kormány hatásfoka igen csekély (t.i. ekkor a megmaradt baloldali kormány -a dőléstől függően- kiáll a vízből). E hiba kijavítására ott nincs lehetőség, így továbbmenni pedig veszélyes, még nagyobb baj, baleset forrása lehet. Isabelle (és csapata is) Fokváros felé veszi útját. Bár már két BOC verseny során balesetet szenvedett az Indiai óceánon, eltökélt szándéka leküzdeni. "A Vendée Globe két dologból áll: a verseny és a földkerülés. Az utóbbi még megmaradt!" Meg a remény, hogy versenyen kívül időrekordot érjen el... Egyéb: Christophe Auguin tegnap 28 csomót (52 km/ó) is elért. Herve Laurent boros kakast készített, az egész kabint telespriccelte. Gerry Roufs végre jó szelet kapott, 57 csomó! Caterine Chabaud elővette a vízhatlan sarki dzsekijét. Marc Thiercellin mindentől el van ragadtatva, de most már nem halogathatja az árboc megmászását. Yves Parlier fővitorla felhúzója elromlott, orrvitorlával haladt, egy kis vizet gyűjtött. Az új sorrend: Christophe Auguin, Yves Parlier, Gerry Roufs.

Közben Isabelle Autissier kikötött. Mindenki nagyon sajnálja. Christophe Auguin hajója 50 csomós szélben egy halzolás közben lefeküdt és percekig úgy maradt. Eric Dumont közel a negyveneshez (t.i. szélességi kör): "Csodálatos a naplemente, delfinek kísérnek. Kezdődik a nagy kaland!" Yves Parlier Standard C-je elromlott. Mostantól magának kell elemeznie az időjárásra utaló jeleket. Ez újabb komoly hátrány. Pete Goss mindennel elégedett, Caterine Chabaud-tól most kapta első francia óráját... Caterine közvetlenül hajója előtt bálnát látott és... a Dél Keresztjét. Marc Thiercellin is bálnát látott, nagyobbat a hajójánál! Patrick de Radigues elektromos hibát próbált hárítani, gyakran kell felmásznia az árbocra. E hiba miatt sokat kell kézzel kormányoznia, kialvatlan. Isabelle Autissier nem haragszik senkire, se a tengerre, se hajójára. Caterine Chabaud távcsővel kukkolja Patrick de Radigues-t és Raphaël Dinelli-t. "Érdekes, hogy mellettem vannak. Talán ugyanúgy elemezték az időjárási helyzetet?" És persze megjelentek az albatroszok!

97.01.09. A versenyzők fele most jár először ezen a szélességen, fordulópont az életükben. Itt teljesen más életritmust követnek. Nagyon meleg ruhát kell viselni, még úgy is fárasztó sokáig a dekken tartózkodni, sokkal több kalóriát fogyasztanak. Itt az egyszer megázott ruhaneműk már soha nem száradnak meg (a só higroszkópos, a levegőből is kivonja a nedvességet). Idejük jelentős részét a térképasztalnál töltik, a meteorológiai előrejelzéseket tanulmányozzák, keresik a leggyorsabb biztonságos útvonalat. Javítanivalók is mindig akadnak, ezek elvégzésére sokszor várni kell a megfelelő időre (lásd árbocmászás), de van ami halaszthatatlan. A biztonsági heveder viselése és megfelelő használata kötelező (és valóban már sokak életét mentette meg...)

Christophe Auguin egyre nagyobb előnyre tesz szert. 50 csomós szélben, 65-ös befújásokkal, egy "alacsony nyomás" közepén (itt a legerősebb a szél) egy puszta orrvitorlával 28 csomóval siklik. (Egy 60 láb hosszú hagyományos hajó elméleti sebességhatára siklás nélkül kb. 11 csomó!)

Gerry Roufs végre elégedett a széllel, hajója is jó állapotban van. Valószínű egy "growler" nevű micsodát látott a vízben, de hogy ez mi lehet eddig nem tudtam kideríteni. Én az "angol" nyelvű lapot olvasom, de franciák írják és néha ez "kissé érződik". (Magyarul: néha kitalálni se lehet mit akarnak mondani, de ez igazán ritka...)

Yves Parlier enyhén északnak tart, Ausztráliába megy, az ő jobbkormánya is eltörött.

Herve Laurent nagyon lement délre (ott lenne rövidebb az út, de viharosabb és jéghegyek is vannak), a zord idő miatt most északabbra jön, csökkentette a vitorlafelületet.

Marc Thiercellin nagyon lelassult egy "lavórban", ezért a hideg leli. (Ő is meglelte a hideget).

Eric Dumont nem hagyta magára Bertrand de Broc barátját. "Minden nagyon szép, a sebesség is jó. Sajnálom barátaimat akiknek gondjaik vannak, nehéz lehet nekik. Ki lesz a következő? Nem akarjuk kimondani, de rettegünk a kieséstől. Egy álmot élünk meg, ismeretlen vizek felé vitorlázunk. Egy nagy kaland, különös feszültséggel, váratlan fordulatokkal. Ma értettem meg, mennyire más ez a verseny."

Pete Goss egy ciklon (alacsony légnyomás) déli részén van, így ellenszéllel küzd. A hideg és nehéz körülmények dacára nincs semmi gond.

Patrick de Radigues elektromos energiaellátása akadozik, nagyon jól kell gazdálkodjon saját energiájával is: sokat kell kormányoznia, keveset beszélhet a rádión. Ennek ellenére versenyben maradt a többiekkel.

Caterine Chabaud meglepően jó kedélyállapotban van (kezdettől fogva). "Ma reggel kenyeret sütöttem. Most kellemes illat van a hajón. A magányban rájövünk, hogy minden jelentéktelen apróság örömöt okozhat."

Thierry Dubois Fokvárosba tart: valami roncs letörte jobboldali kormányát. (Ez a harmadik jobboldali kormánytörés: valami titokzatos járvány lehet...) Először ki akart szállni a versenyből, de barátai meggyőzték, hogy javíttassa meg hajóját és folytassa útját versenyen kívül.

Raphaël Dinelli Pete Goss-tól sokkal északabbra van, ugyanazon ciklon "jó" oldalán. A többiek problémái hallatán nő eltökéltsége. Nem kockáztat, célja a sikeres befejezés.

Isabelle Autissier csapata kicserélte mindkét kormányt, a PRB már az Indiai óceánon úszik a menetrendszerinti nehézségekkel.

A továbbiakban távirati stílusban az érdekesebb események: Gerry Roufs (ő merészkedett legdélebbre) jéghegyet látott. Yves Parlier törött kormánya tengelyénél hatalmas lyuk keletkezett. Lefektette a hajót és sikerült betömnie a lyukat. Eric Dumont hajóját még a Kanári szigetek közelében meglékelte egy roncs. Akkor sikerült megjavítania, most kiújult. Kénytelen feladni. Másnapra mindenfélével betömködte, visszamenni ellenszélben nehéz lenne, inkább előre menekül: folytatja! Később talált még műgyantát, sikerült jobban megjavítani. 50-60 csomós szelek, Pete Goss árboca megmártózik a vízben, három órás küzdelem a nagyvitorlával. Thierry Dubois-t egy delfin és öt bálna kíséri Fokvárosba. Tony Bullimore újból az előárbocot javítja. Christophe Auguin egymásután döntögeti a 24 órás átlagsebesség rekordokat: 15.5 majd 15.58 csomó. Nem mindig van az embernek lehetősége ilyen próbálkozásra. 96.12.16-án az első három: Christophe Auguin, Gerry Roufs, Marc Thiercellin. Gerry Roufs (fog)tömése kiesett, fertőtlenítette és betömte cementtel. Isabelle Autissier váratlanul É-K-re vette útját: radarja nem működik, teljes ellenőrzést akar tartani. Christophe Auguin három ciklon között cikázik, Tasmánia környékén. Eric Dumont villamossági problémákat hárít, Pete Goss a jéghegyeket kísérti. Az Indiai óceán ismét tombol. Patrick de Radigues árboca egy spontán halzolás után vízbekerült, és hajója nem állt fel. Rendesen megküzdött, míg "egyenesbe jött", csontjáig átfázott. Caterine Chabaud mindig őrjítően nyugodt. Két napja aszimmetrikus spinakerrel megy. Patrick de Radigues boldog, minden működik. Végre pihenhet egy kicsit. Caterine Chabaud árboca is megfürdött. Ő a tövénél volt, abba kapaszkodott 45 csomós szélben. Már felállította a hajót, minden javítható. Nagyon megrémült. Christophe Auguin árboca is megmártózott. Úgy tűnik minden rendben, eltekintve a rendetlenségtől.

Karácsony az üvöltő ötveneseken

- egyedül és együtt az egész világgal -

Miután Yves Parlier, aki hetekig vezette a mezőnyt, úgy döntött, hogy megjavíttatja hajóját az ausztráliai Pearth kikötőben (a fokkroller, az első árbocmerevítő és a jobb oldali kormánya törött), ürömébe egy kis öröm is vegyült. Kiszámította, hogy pont Karácsonyra ér oda, így a csapatával együtt ünnepelhet! A hajó rossz iránytartása miatt gyakran letér, legutóbb mikor észbekapott a helyes iránytól 50°-os volt az eltérése. Így egyáltalán nem biztos a karácsonyi megérkezése...

Patrick de Radigues szinte indulás óta elektromos problémákkal küszködik, az automata kormány hiányában alig tud pihenni. Rádiókapcsolatba is csak ritkán lép a közelében tartózkodó Caterine Chabaud-val. Két nappal Karácsony előtt, menetiránynak háttal igazgatta a nagyvitorla köteleit, amikor egy hullám felkapta és megbillentette a hajót, egy másik hullám pedig lesodorta a fedélzetről. Csak egy reflex-szerűen elkapott kötél mentette meg az életét. Elgémberedett kézzel, vízhatlan ruhában ez nem mindennapi mutatvány: már 4 csomós sebességgel is igen nehéz megtenni, de háromszoros sebességnél kilencszeres a közegellenállás. Nyilvánvalóan ekkora erőfeszítéshez kell a halálfélelem, de a 3°-os víz is serkentően hat... Szóval Patrick legnagyobb karácsonyi ajándéka életbenmaradása volt. Ezt már csak tetőzte a zavarodottságában két nappal korábban kibontott ajándékok között talált mamusz. Valószínűleg ugratásnak szánta az ajándékozó, de ezúttal ráhibázott: a több órája vacogó Patrick ennek örült a legjobban.

Egyesek a magaslégnyomású zónák (anticiklon: gyenge szél) fogságában bosszankodva, mások az alacsony légnyomású központokból (ciklon) kiáramló szélviharokkal küzdve készülődnek a Karácsonyra. Az élen haladó Christophe Auguin (már több mint 1000 mérfölddel vezet) olyan "szerencsésen" lavirozik a 47±2°-os déli szélességen, hogy ezek az alacsony légnyomású központok mindig épp mögötte vannak. Így persze könnyű! Már elérte a Csendes óceánt, és továbbra is jó, stabil szelet kér "Santa Claus"-tól.

Hasonlókat kíván (milyen furcsa!) a második helyen vitorlázó Gerry Roufs is. Úgy tűnik, a kívánsága teljesült, a délelőtt folyamán ő volt a leggyorsabb az élbolyból. Caterine és Isabelle nagytakarítást tartanak. Caterine egy kis karácsonyfát és díszeket is hozott, kicsinosítja a hajót. Induláskor Lucon püspök minden versenyzőnek egy CD-t ajándékozott karácsonyi énekekkel. Zuhanyozásra a szokásosnál ritkábban van lehetőség, most ez is része a szertartásnak. Pete Goss tiszta fehérneműi fogyóban, előbb-utóbb mosnia kell...

Marc Thiercellin (jelenleg harmadik, ő hajózik legdélebben) két jéghegyet is látott, a radarberendezés viszont nem jelezte! Karácsonyi kívánsága neki is a széllel kapcsolatos: szeretné behozni a szélcsendben keletkezett lemaradást. Vaddisznó, pezsgő, vörös bor az ünnepi vacsora főbb kellékei, nincs viszont dugóhúzója! (Reméljük a rendező bizottság okul az esetből.) Csomagbontás közben havazik: igaz, hogy ott most nyár van, de a Karácsony akkor is Karácsony!

Herve Laurent elhalasztja az ünneplést: "majd ha túlleszek az út felén, ez különben is családi ünnep, a családomat meg nem hozhattam magammal"- végül, hogy ne gyötrődjünk tovább hozzáteszi: "Van egy vízhatlan ajándékos dobozom, ma este felnyitom."

Bertrand de Broc egy növényt locsol rendszeresen, most ezt díszíti fel. Libamájpástétom (most már értem, az én libámnak miért nem volt mája!), kacsakonzerv, egy palack bor és 15 ajándékcsomag. Így "tengeti" majd szegény a Karácsonyt.

Eric Dumont-t a hideg majd kirázta, amikor kinyitotta az ajándékcsomagot: nyúl volt benne, ami a tengerészbabona szerint szerencsétlenséget hoz. Rögtön tengerbe vetette (ez biztos jót jelent), bár kissé sajnálta, úgy vágyott már egy kis melegételre. Különben a családjára gondol, ilyenkor a legnehezebb a világ e sarkában, egyedül...

Pete Goss -már tudjuk- fehérneműt váltott, számára ez lesz a verseny leghosszabb napja (különben csillagászati értelemben is így van: december 22), aggódik a családjáért. Pástétom, csirke, puding sodóval az ünnepi menü. A következő Karácsonyt megpróbálja a családdal tölteni.

Yves Parlier délután ötkor érkezett Perth-be. "Santa Claus" most a csapata képében jelent meg. Együtt ünneplik a Karácsonyt, majd amint lehet, indul tovább a megjavított hajóval.

Patrick de Radigues újdonsült papucsában, libamájpástétom (na tessék!) és pezsgő kíséretében bontogatja tovább csomagjait.

Caterine Chabaud fenyőfáját gyerekek rajzaival és családi fotóival "üli körül". Kapott egy kazettát, melyre indulás előtt minden közeli barátja és rokona mondott pár szót. Csodálatos ajándék, úgy érzi igazán együtt ünnepel szeretteivel.

Tony Bullimore-t rádión még nem tudták elérni. Philippe Jeantot úgy véli, ő is megadja a módját az ünnepnek.

Raphaël Dinelli úgy tervezi, lefilmezi a csomagok felbontását, felhívja feleségét és lányát. A vacsora anyósa által készített meglepetés, szerinte rendkívüli lesz.

Isabelle Autissier vacsorája is meglepetés: egy La rochell-i szakács műve. Sok-sok ajándéka van barátaitól, szponzorától és -ez úgy tűnik számára sokat jelent- Philippe Poupontól, a második Vendée Globe harmadik helyezettjétől.

Thierry Dubois közönséges napnak tekinti a Karácsonyt. A szárazföldön sem szereti, örül, hogy most a hajóján lehet. Különben Fokvárosban látott egy fekete Mikulást, mulatságosnak találta...

Christophe Auguin a 178°-as keleti hosszúságon ünnepelte a Karácsonyt, és meggondolatlanul mindent felfalt. Másnap rádöbbent, hogy megint Karácsony van! (ti: átlépte a dátumválasztó vonalat). Szerencsére egy kis pezsgő még maradt, de reméli, ez nem így fog folytatódni...

Raphaël Dinelli Karácsonya másként alakul...

hajója elsüllyedt, Pete Goss menti ki.

Emberségről példát, vitézségről formát...

Az első hír még nem tűnt annyira vészesnek: "60 csomós szélben, 70-es befújásokkal (111-130km/ó) kétszer felborult az Algimouss, és pár percig úgy maradt. Komoly károk, iszonyatos felfordulás a kajütben. Az árboc még megvan, a jobb lábamat ért erős ütéstől eltekintve jól vagyok. A tenger vad, füst száll belőle. Ez már egyáltalán nem mulatságos..."

A helyzet sajnos súlyosbodott: egy-két kósza hír, miszerint Raphaël Dinelli SOS jelzéseket adott le, még él, de a hajója süllyed. Később időrendi sorrendben megtudjuk a történteket:

1996.12.25. 12⁰⁰ Raphaël Dinelli beindít két vészjelző EPIRB bóját. Ez SOS és azonosító jeleket sugároz műholdaknak bizonyos időközönként, ebből pozíciója meghatározható.

13⁰⁰ Raphaël Dinelli bekapcsolja a harmadik vészjelző bóját is.

15⁰⁰ Philippe Jeantot megkéri Caterine Chabaud-t (400 mérfölddel mögötte) és Pete Goss-t (150 mérfölddel előtte), hogy induljanak Raphaël Dinelli felé. Patrick de Radigues csak 82 mérföldre van, de nem érhető el sem rádión sem műholdas faxon.

Raphaël Dinelli az éjszaka során kikapcsolja az egyik bóját. Ez a mentés szervezői értelmezésében: "A fedélzeten vagyok, élek, de segítségre van szükségem"...

1996.12.26. 8⁰⁰ Pete Goss 60 csomós viharos szembeszélben 5 csomós sebességgel halad a 67 mérföldre levő Raphaël Dinelli felé.

10⁰⁰ Raphaël Dinelli-t látta egy ausztrál mentőrepülőgép, két mentőcsónakot dobott le neki.

12⁰⁰ Telex Pete Goss-től: "Beszéltem a repülőgéppel, megvan Raphaël Dinelli pozíciója, 30 mérföldre vagyok tőle. Megjavítottam a nagyvitorlát, most jobban tudok haladni." A térségben továbbra is 60 csomós szél fúj, 8 méteresek a hullámok, javulás nem várható.

14⁰¹ Pete Goss: "19 mérföldre vagyok az Algimouss-tól, sötét van. Az elsodródás miatt csak becsülni lehet Raphaël Dinelli pozícióját, nehéz lesz így megtalálni."

20¹¹ Pete Goss: "Philippe, megvolt az első pásztázás, sajnos eredménytelen. Az idő romlik, az éjszaka sötét."

(Megjegyzés: Mentéskor végig kell pásztázni az érintett terület egy nagyobb környékét. Ennek megtervezésekor figyelembe kell venni a sodródás irányát és nagyságát is, hogy ne csúszhasson ki két pásztázás között, azaz a sodródás irányával párhuzamosan kell pásztázni.)

20¹⁵ Philippe Jeantot Pete-nek: "Nehéz lesz Raphaël-t észrevenni, az Algimouss mögött egy mentőcsónakban van. A vízből semmi nem áll ki, mert nincs már árboc és a hajótest is a víz szintjén van már."

20⁴⁵ Pete Goss: "Továbbra is a területen vagyok, pásztázok szűkítve a kört".

A továbbiakban nincs idő üzenetváltásra. Pirkadatkor megjelenik egy ausztrál mentőrepülőgép, ez irányítja Goss-t.

23³⁹ Az Etelkereszt (francia tengeri mentőszervezet) telefonált a Vendée Globe főhadiszállásra: "Az ausztrál gép most telefonált, Raphaël Dinelli-t sikerült kimenteni, az Aqua Quorum fedélzetén van!"

1996.12.27. 00⁰⁶ Pete Goss: "Hi Philippe, most kaptam életem legnagyobb karácsonyi ajándékát, Raphaël Dinelli a fedélzeten van! Nagyon kihűlt és nagyon boldog. Nincsenek jelentős sérülései. Most adtam neki egy csésze teát. Minden Argos (az EPIRB bója francia változata) itt van. Üdv. P"

02²³ Pete Goss a versenyorvosnak: " Raphaël Dinelli a fedélzeten van jó állapotban. Nagyon lehűlt, de nincs túlhűlve. Jó a kedélyállapota. Sok horzsolás van a testén és nagyon merev. Beverte a fejét is, de úgy tűnik, nem vészes. Fő aggálya: a lába nagyon kihűlt és érzéketlen. Most lassan melegszik, és jön vissza a színe. Különben jól vagyunk, csak nagyon fáradtak."

14⁰⁰ Philippe Jeantot: "További részleteket várunk a balesettel és a mentéssel kapcsolatban"

A Vendée Globe teljes stábja köszönti Pete Goss-t, gratulál bátorságáért és eltökéltségéért. Köszöni az Etel Kereszt, az ausztrál MRCC (mentést koordináló központ) és az ARGOS hatékony segítségét.

A verseny jelentősége most háttérbe szorult. Pete Goss ünnepelt hős, többszáz újság címoldalára került. Raphaël Dinelli-t a tasmániai Horbart kikötőben fogja kitenni, előreláthatólag nyolc nap múlva, majd folytatja szólóvitorlázását. A versenybizottság megbecsüli a mentés miatti többletidőt, és levonja majd a verseny befejezésekor.

36 órás gyötrelem és feszült várakozás után véget ért a lidércnyomás. A két kimerült hajós kezd magához térni, újabb részleteket tudunk meg, lassan kirajzolódik az egész történet:

Egy 70 csomónál erősebb befújásnál, egy hullámon megsiklott az Algimouss és 26 csomós sebességet ért el. Ezután (valószínűleg egy hullámvölgybe zuhanva és spontán halzolva) egy olyan erős sokk érte a hajót, hogy az árboc tőből eltörött (valószínűleg kiszakadt a talpveretből), átdöfte a fedélzetet és vitorlatárolóban kötött ki. A hajó eldőlt (arra az oldalára amelyre a mozgatható tőkesúly állítva volt) és addig nem tudott felegyenesedni, amíg az árboctól meg nem szabadult. Ez mintegy kétórás gigászi küzdelem volt és a 8 méteres hullámokon hánykolódó hajótestet tovább roncsolta az elszabadult árboc. Mikor a hajó végre visszaállt, a kajütben a víz derékig ért. Raphaël Dinelli összeszedte a túléléshez szükséges legfontosabb eszközöket és leadta a vészjelzéseket. Előkészítette a mentőcsónakot (egy patronnal kell felfújni) és a hajó után kötötte. Megkezdődött a hosszú várakozás. Úgy képzelte Patrick de Radigues jön érte, hiszen ő volt legközelebb. Egy idő után észrevette, hogy a mentőcsónakja elúszott. (Valószínű ekkor aktivizálta a harmadik vészjelző bóját.) Attól kezdve hajója süllyedése már mintegy a "hátralevő életét" mutatta (lásd: Szamárbőr), hacsak nem jön segítség.

Gondolhatjuk mit érzett, amikor meglátta az ausztrál mentőrepülőgépet: ez volt az első jele, hogy e csodás EPIRB bóják és az egész rendszer tényleg működik! E gép dobott le két mentőcsónakot is, az elsőt feltehetően nem tudta elkapni. (A harmadik bója vészjelzését akkor állíthatta le, mikor e mentőcsónakot sikerült üzembe helyeznie.) Bár hajójának voltak légszekrényei, egy idő után annyira elsüllyedt, hogy kénytelen volt átszállni a mentőcsónakba. Hogy elképzelhessük mit kellett kiállnia, mégegyszer megemlítem: a víz 3 fokos, 8 méteres hullámok, 60-70 csomós (111-130 km/ó) szél. Reszketett a hidegtől, nem volt enni- és innivalója, végső erőit mozgósította, hogy kitartson.

A második pirkadatkor megjelent egy repülőgép. Sejtette, hogy közel van a segítség, de csak akkor volt biztos abban, hogy megmenekül, amikor megpillantotta Pete Goss hajóját, az Aqua Quorum-ot. E találkozás bizonyára mindkét hajós életének egyik legemlékezetesebb pillanata lesz...

A többi hajós, akiket folyamatosan értesítettek a balesetről és a mentési műveletekről, egybehangzóan nyilatkoztak sebezhetőségükről: ezekben a szélsőséges helyzetekben semmi sem lehet elég erős, a tenger mindennél erősebb!

Az Újév...

A mentés utáni első hírek:

Patrick de Radigues-nek sikerült Caterine Chabaud-val kapcsolatba lépnie. A szinte a kezdettől tartó elektromos problémája miatt olyannyira kimerült, hogy kénytelen az ausztráliai Perth-ben kikötni.

Christophe Auguin spontán halzolt, hajója lefeküdt. 15 percig tartott a hajó felállítása: a vízből beszedni a nagyvitorlát és átpumpálni a tőkesúlyt. (Ez a mozgatható tőkesúly hátránya: az egyik oldali dőlést csökkenti, az ellenkező oldalit viszont növeli.)

Christophe Auguin (aki már a Horn fokról álmodik a 2 cm-es hóban) és Gerry Roufs (ő megint a szélhiány miatt dühöng) után most Isabelle Autissier is elhagyta az Indiai óceánt. A Csendes óceán elérése azt jelenti, hogy a felén túl vannak, és a neve is oly nyugtató. Yves Parlier még alkatrészre vár. Eric Dumont iránytűje "körbejár", nem alkalmas a hajó automatikus irányítására. A mágneses déli sarok most épp keletre van (68-48S,145-24W), de a mágneses viharok miatt még ebben sem bízhat. Giroszkóppal persze könnyebb.

Úgy tűnik, a szilveszteri bulira már nem készülnek olyan nagyon. A Karácsony, az izgalmak és az egész út egy kissé fárasztó. Egy kis bor, pezsgő, egy-egy finom falat azért mindenhol előkerül...

...rosszul kezdődik,

Bermuda háromszög délen?

habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!

97.01.05. Christophe Auguin várhatóan január 9-én érkezik a Horn fokhoz. Ez tíz nappal jobb az eddigi (Titouan Lamazou által elért) rekordnál. Ha így menne végig...

Tony Bullimore és Thierry Dubois egymástól 10 mérföldre vannak, azon a környéken vannak (52S,100E), ahol Raphaël Dinelli balesete történt. A tenger nagyon haragos, 50-55 csomós szél fúj, másnapra 65 csomóra is erősödhet, a szélirány hirtelen változása igen veszélyes lehet. A Vendée Globe főhadiszállásán óráról órára követik helyzetüket (az EPIRB segítségével). Gerry Roufs közben a Fergus hurrikán szemével szemez...

Másnap egy ausztráliai mentőrepülőgép jelentéséből megtudjuk, hogy mindkét hajó tőkesúlyát vesztve felfordult. Thierry Dubois a felfordult hajóján volt, a gép sikeresen ledobott egy "túlélő tutajt" (úszó vízhatlan sátor). Ebben kell kivárnia, amíg a mentésére indult Adelaide fregatt a közelébe érkezik. Innen majd helikopterrel mentik. A fregatt 1400 mérföldre van, több mint 3 napos út! A repülőgép látta Tony Bullimore hajóját is: szintén felfordult, tőkesúlya hiányzik, Tony Bullimore-t nem látták. Hajnalban egy repülőgép ott fog körözni, hogy segítsen Tony Bullimore-nek szükség esetén. A többi versenyző túl messze van a segítségnyújtáshoz. A víz és levegő 1-2 fokos, a szél 50 csomó feletti. Ezt csakis a kötelező túlélő ruhában lehet kibírni (neoprén: jó hőszigetelő és nagy a felhajtóereje). Raphaël Dinelli életét is ez mentette meg.

97.01.07. Az ausztrál légierő egy gépe egy kis rádiót dobott le. Sokat segít az is, hogy tudja mennyit kell még várnia. Thierry Dubois jól van, még egy napi enni és innivalóval rendelkezik. Nagyon fázik, szeretne már otthon lenni.

A felfordult Exide Challenger-t ausztrál repülőgépek többször megközelítették, továbbra sem láttak semmi arra utalót, hogy Tony Bullimore a hajón lenne. A Vendée Globe főhadiszállása olyan részletekkel szolgál, ami bizakodásra ad okot:

A versenyzők három Argos (EPIRB) bóját vittek magukkal. Az 1-es a fedélzeten van végig bekapcsolva, műholdak veszik azonosító és egyéb jeleit, ez alapján a Toulouse-i központban meghatározzák pozícióját. A másik kettő tartalék. Tony Bullimore csapatától megtudjuk, hogy a 2-es a kajütben, a 3-as az árboc tövében rögzített mentőcsónak mellett levő "túlélő készletét" tartalmazó dobozban volt.

Jelenleg a 2-es bója vészjeleket sugároz, az 1-es pedig ettől 15 mérföldre, normál (nem vész) jeleket. Ebből nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy Tony Bullimore a kajütben volt, amikor hajója "fejreállt", bekapcsolta és vészhelyzetre állította a 2-es bóját (tehát életben és tudatánál volt a balesetet követően) mentőcsónakját pedig nem használta (a 3-as bója végig néma volt), az 1-es pedig elsodródott. Azóta lehet a hajó belsejében. Tulajdonképpen ez most a legbiztonságosabb hely számára, de lelkileg nyomasztó lehet teljes információhiányban várni a mentésre, bízni abban, hogy egyetlen bójája nem mondott csütörtököt...

97.01.08. Tegnap óta a 2-es bója nem sugároz. Ez lehet szándékos jelzés is, de akkor miért nem kapcsolja vissza?! Valószínűbb, hogy az antennája rossz helyzetbe került, vagy egyéb meghibásodás történt. Négy ausztrál gép repült azóta a sodródó hajóhoz, most csak így lehet nyomon követni. Egy mikrofonnal ellátott bóját is ledobtak, de nem hallottak zajokat a hajó belsejéből. A rendkívüli időjárás miatt a helikopter nem tudott a tervezett időben elindulni az Adelaide fedélzetéről. Az ausztráliai MRCC (tengeri mentést koordináló központ) folyamatosan kapcsolatban áll a francia társszervezetével, az Etelkereszttel, ők pedig a Vendée Globe szervezőivel. Thierry Dubois-t várhatóan hajnalban (1h GMT) tudja felvenni az Adelaide, utána indulna a 42 mérföldre sodródott Tony Bullimore hajójához.

Isabelle Autissier, aki Gerry Roufs közelében van, riasztotta a központot, hogy már nem tud kapcsolatba kerülni vele.

A nap jó híre: Patrick de Radigues megjavíttatta elektromos berendezését, folytatja útját (bár versenyen kívül).

de szerencsésen megmenekültek!

9⁴⁰ (ott hajnal): A helikopteres mentés sikeres volt, Thierry Dubois a fregatt fedélzetén van. Most mennek Tony Bullimore felé. A Mass Enterprise teherszállító elindult a 240 mérföldre levő Gerry Roufs felkutatására.

97.01.09. Adelaide elérte az Exide Challenger-t, csónakkal megközelítették. A "nagy zajra" Tony Bullimore kiúszott hajója alól! (A túlélő ruhában ez elég nehéz és veszélyes.) "Do you have a cup of tee" - kérdezte, amikor váratlanul felbukkant a mentőcsónak mellett... Mindkét hajós jól van (a körülményekhez képest). Más hírforrásból kiderül, hogy Tony Bullimore egy ujját elvesztette...

Már négy napja folyik Gerry Roufs keresése...

A Mass Enterprise mellett Isabelle Autissier keletről, Marc Thiercellin, Herve Laurent és Bertrand de Broc nyugat felől tartanak Gerry Roufs feltételezett helye felé. A 45-55 csomós szél, 12-15 méteres hullámok és az 1 mérföldes látótávolság nem kedvez a keresésnek.

Pete Goss letette "potyautasát" (Raphaël Dinelli-t) Horbart-ban, most ismét versenyben van.

Christophe Auguin elérte a hírhedt Horn fokot.

97.01.11. Az időjárás-jelentéseket elemezve, Bertrand de Broc és Herve Laurent nehezen, de úgy döntöttek, hogy abbahagyják Gerry Roufs keresését, és továbbmennek a Horn fok irányába. Ha az amúgy sem túl jó állapotban levő hajóikkal a rossz időben történne valami, csak bonyolítanák a helyzetet. A Cross Atlantic, jelen mentőakció irányítója, Isabelle Autissier-t felmentette a további keresés alól: szakadt nagyvitorla-felhúzója miatt nem tudott széllel szemben haladni.

Marc Thiercellin, követve a Cross Atlantic utasításait, megérkezett a helyszínre. Útközben maximálisan pihenésre fordította idejét: 30 perc kint, 30 perc pihenés. Ha majd eléri a lehetséges sodródási helyét (egyre növekvő terület): 45 perc kint, 15 perc pihenés.

A segítséget most az űrből várják: egy kanadai műhold van e térség felett, radarjával a felhőkön keresztül is képes tárgyakat érzékelni. Ennek minősége függ a tenger állapotától (a nagy hullámok reflexiókat okoznak), és most ez nem túl kedvező.

Christophe Auguin rendületlenül folytatja útját, immár észak-kelet felé. Eric Dumont, erősen érintett, hiszen Gerry Roufs legjobb barátja. Megjavította a bumját. Hétfőre "nagy idő" (t.i. alacsony légnyomás) várható. Caterine Chabaud csökkentette sebességét, udvariasan előreengedi a ciklont...

Marc Thiercellin-t a rossz idő miatt már tegnap felmentette az Etelkereszt (Cross Etel), a Cross Atlantic ma utasította a zóna elhagyására: már most is 27 000 mérföldes utat jelentene a teljes terület átfésülése. Gratulálnak hősies kitartásáért, és köszönik együttműködését. Nehezen tud most a versenyre vagy bármi másra gondolni. Amúgy már át- és túlélt hasonló helyzetet, akkor két társa odaveszett. Most ennek emléke ismét kísérti. Józan esze vagy akár az előző éjszaka tapasztalatai (a hajó orra egy-egy hullámvölgybe zuhanáskor befúródott a vízbe, kormánya a levegőben "kapálózott", és e folyamat alatt végig tehetetlen volt) mégis legyőzik érzelmeit, mennie kell.

Délután a panamai Mass Enterprise is abbahagyja a keresést, üzemanyaga kifogyóban. Köszönet nekik is...

Egy újabb teherhajó, a Burkina Faso tart Ausztráliából Argentína felé. A műholdas felvételek elemzése után felkérhetik a kutatásra.

Christophe Auguin nagyon aggódik Gerry Roufs-ért. Hajóját erősen csapkodják a hullámok, "mintha tízméterenként aknára futnék". Szerencsére egyelőre csak a teáskanna füle bánja. Herve Laurent és Bertrand de Broc jéghegyeket lát, pontosabban nem lát: 200 méter a láthatóság a térségben. Eric Dumont a helyzetet az orosz ruletthez hasonlítja. Caterine Chabaud óvatosan hajózik, ismét elővette "bibliáját": A hosszú út (La longue route).

Gerry Roufs rejtélyes felbukkanása

97.01.13. Rohamosan nő az a terület, ahol feltehető Gerry Roufs megtalálása. A francia MRCC kérésére az Aditya Gaurav indiai teherszállító is vállalta, hogy 36 órán keresztül keresse Gerry Roufs-t. A műholdfelvételek alapján 18 helyet jelöltek meg a kanadai szakemberek. Telnek egymás után a napok, érkeznek az izgalmas hírek, de valahogy már nem tudunk annyira örülni. Az ugyan jó, hogy legalább újabb problémák nem merülnek fel, de mindenkit nagyon nyomaszt Gerry Roufs eltűnése. Ismerjük már az EPIRB bóják rendszerét, érthetetlen, hogy egyik sem működik, mégis próbálunk elméleteket gyártani olyan magyarázatra, ami Gerry Roufs életbenmaradásával is összeegyeztethető. (pl.: Hátha csak arról van szó, hogy a viharban elromlott az elektronikája és a bójája, de ez utóbbit nem vette észre...) A versenyzők is hangsúlyozzák, tisztában voltak a kockázatokkal, a rendezők mindent elkövettek (megköveteltek) a biztonság és a túlélési esélyek növelésére, de balesetek mindig adódnak. Ez mind igaz, most mégis mellébeszélés...

A teherhajók keresése eredménytelen, két nappal később Eric Dumont jár arra, ő is keresi a központ irányításával. Közben azt a hipotézist is elemzik, hogy változatlan sebességgel halad. Újabb két nap és végre megmozdul a chilei légierő. Az előző három megmenekülésben is döntő szerepe volt a légi akcióknak. Az ausztráliai hadsereg viszont azonnal reagált! Szóval ha Gerry Roufs továbbra is vitorlázott volna mostantól lenne Chile közelében. Már tíz nap telt el bizonytalanságban amikor egy újabb hír megint felszította kialvóban levő reménykedésünket. A rossz látási viszonyok miatt, a chilei repülőgépek felszólították a hajókat a 16-os (készenléti) csatornán, hogy azonosítsák magukat. Az egyik chilei pilóta határozottan állítja, hogy hallotta a "Here Groupe LG Lima Golf" szavakat (Gerry Roufs hajója Group LG2, Lima és Golf az LG szabványos betűzése) és semmi mást, majd pár másodperc múlva a kapcsolat megszakadt. Se vizuális, se radar észlelés nem volt. Most az argentinok majd a Falkland szigetek közelében az angolok próbálkozhatnak keresésével, ha ez nem sikerül, újabb egy hónap (vagy akármilyen hosszú) bizonytalanság következhet (a várható célbaéréséig)...

A Horn-fok, a Pokol másik kapuja, most: KIJÁRAT!

Közben "a karaván halad": immár öten (ha igaz az előző hír, Gerry-vel hatan) érték el a Horn fokot: Christophe Auguin, Isabelle Autissier, Herve Laurent, Bertrand de Broc és Marc Thiercellin. Az eddigi események a szokásosak: kisebb-nagyobb javítgatások, kissé óvatosabb vitorlázás, küzdelem a széllel illetve a szélhiánnyal. Christophe Auguin pár napja nagyon lelassult: hol ellenszél, hol szélcsend. Úgy reméli, elkapja a "kereskedelmi szeleket" a 25-ös déli szélesség környékén. Gratulál csapatának, hogy hajója ilyen jól bírja, elégedett a biztonságával.

Herve Laurent-nak van egy kis javítanivalója a hajón meg a kötélzeten. Ha csendesebb lesz az idő, majd elvégzi. Az Atlanti óceáni vitorlázás egy szép csata lehet a dobogóért.

Bertrand de Broc üzemanyaga (28l) nem elegendő (az elektromos berendezései napi 3l-t fogyasztanak). A Horn fok után horgonyt dob, lemerül a hajó alá és megpróbálja megjavítani a hidrogenerátor propellerét. Azonkívül a hajó alsó része a tőkesúlynál meggyengült...Végül mégis kiköt: Ushuaia felé vette útját, a Valhalla bevontatta. Az előző Vendée Globe-on Új Zélandon kényszerült megállásra, most a 2000-ben tartandó Vendée Globe-ban bízik. A javítások után persze ezt a versenyt is befejezi.

Marc Thiercellin-t két delfin és egy albatrosz kísérte a hírhedt Sziklához. Mivel oly régóta nem látott szárazföldet, pezsgővel és libamájjal ünnepelt. Amint az idő megengedi, nekilát a régóta esedékes javításoknak. Ráadásul az árbocra is fel kell másznia.

Eric Dumont reménykedik Gerry Roufs legutóbbi feltűnése hallatán. 60-70 csomós szélben, automata kormány nélkül küzd a "csupasz déli sarok alatt". Hajója többször lefeküdt, Eric csodálattal figyeli viselkedését.

Caterine Chabaud energiája kevés a radar állandó üzemeltetésére, rádión értesítik a mások által látott jéghegyek helyzetéről. Megpróbál északabbra menni, de azért szeretne jéghegyet is látni...

Pete Goss kikerült a viharból, könyöke és a nagyvitorla kissé megsérült, de jó a kedélyállapota.

További hírek röviden (január 21-30): Christophe Auguin két gázpalackja (a megmaradt négyből) rozsdásodás miatt kiürült. Marc Thiercellin egy hatalmas kötélbe gabalyodott. Eric Dumont a Horn-fok közelében élete legnagyobb viharát élte át: 60-70 csomós szél, 10-12 m-es hullámok, 500 m-re egy jéghegytől! Elő is készítette túlélő cuccait, felvette a túlélő ruhát. A Horn-fok maga lesz a Megváltás. Caterine Chabaud két hét múlva ér a Horn-fokhoz. "Egy kedves kis ciklon van mögöttem, jól haladok". Ő nem siet, figyelemmel követ minden eseményt, "kiélvezi" a nagy utazás minden percét. Egy argentin repülőgép és hajó kereste Gerry Roufs-t, sajnos eredménytelenül. Pete Goss 48 órán keresztül javította generátora üzemanyag-ellátó rendszerét, ezért (és nem a rum miatt!) volt kissé szabálytan az útvonala. Patrick de Radigues motorhiba miatt újból kiköt, ezúttal Új Zélandban. Christophe Auguin "elkapta" az anticiklon "jó" (keleti) oldalát, nemsokára jönnek a "kereskedelmi szelek". Gáz van: nincs gáz! Napenergiával működő teafőzője egyelőre csak 40 fokra képes, de még fejleszti. A Horn-fok utáni lassulása megkérdőjelezi a "100 nap alatt" rekordkísérletét, de még nem reménytelen. Herve Laurent és Marc Thiercellin különcsatát vívnak a második helyért. Herve Laurent hajóját lassúbbnak tartja, ezért külön utakon jár, abban bízva, hogy egy váratlan időjárás változás javára szolgál. Egyelőre ez nem jött be, lecsúszott a harmadik helyre. Dicséri Mr. Filippi kosztját, aki a MIR űrállomás számára is készített "csemegéket". Marc Thiercellin azon elmélkedik, ha most megeszi csokiját, nem lesz csokija, amikor átlépi az Egyenlítőt. A déli vizeken túl hideg volt a Cola, az Egyenlítőnél megint túl meleg lesz. Tiszta Micimackó! Amúgy a nemzetközi zsüri 34 órában állapította meg Gerry Roufs keresésére fordított időkiesését. Bertrand de Broc elindult Ushuaiából. A rövid megálló szükséges volt. A chilei repülőparancsnok visszavonta a hírt, miszerint Gerry Roufs hajója azonosította magát. Ezzel az utolsó reménysugár is szertefoszlott. Könnyen lehet, hogy egy jégheggyel ütközve, a hajó oldala légszekrényekkel együtt felszakadt és pillanatok alatt elsüllyedt... Csoda lenne, ha befutna a Les Sables d'Olonne-i kikötőbe. A francia Etelkereszt továbbra is megtesz minden tőle telhetőt, mi pedig higgyünk a csodákban... Egy nagy ciklon jó szelet biztosít Bertrand de Broc-nak a Falklands szigetek környékén, ahol az előző versenyzők szélcsenddel küszködtek. Christophe Auguin szerint a hajózás itt sem veszélytelen: egy ütődésre ébredt, valószínűleg cetféle lehetett, mert mire kiment, eltűnt. Büszke alkotására, a "napteafőzője", már 60 fokos vizet szolgáltat. Azt persze nem hangsúlyozza, hogy épp fölötte delel a nap... Herve Laurent meteorológiai trükkje egyelőre nem jött be, egy anticiklon csapdájában vergődik. Nyaralásnak amúgy ideális... Eric Dumont etimológiai kutatásai szerint a Horn-fok a spanyol Cabo de Hornos alapján "nehéz"-fokot jelent. (Arra persze nem is gondolt, hogy magyar eredetű is lehet...) Christophe Auguin végre elérte a "kereskedelmi szeleket". Meleg van, egy hónap alatt több évszakot átélt. Marc Thiercellin szinte egész éjjel kormányzott, meg is lett az eredménye: a második helyre került. Yves Parlier boldog, hogy ismét az Atlanti óceánon lehet: "olyan mintha egy nagy tavon vitorláznék".

1997.01.29. 857 GMT: Christophe Auguin áthajózott az egyenlítőn, és ezzel

megkezdődött a hajrá!

Ha Christophe Auguin képes lenne 11.2 csomós átlagsebességre a hátralevő távon, az eddigi 109 napos rekordot sikerülne 100 nap alá szorítnia. (Érdekes megemlíteni, hogy többtestű hajóval a rekord már 80 nap alatti.) Ez valószínűleg sokáig tartaná magát, hisz Christophe Auguin hibátlanul, szinte mindig optimális útvonalat választva hajózott. Ha Isabelle Autissier és Yves Parlier még versenyben lennének, a befejezés sokkal izgalmasabb lenne. Isabelle Autissier ideje (leszámítva a kényszermegállását) megközelíti Christophe Auguin teljesítményét, és kikötése ellenére ő van (bár versenyen kívül) a második helyen.

Rövid hírek: Marc Thiercellin megerősíti második helyét Herve Laurent-nal szemben, akinek, vigasztalásul, a cuccai lassan kiszáradnak. Eric Dumont nagytakarítást végzett. Lassan Yves Parlier utolérte a harmadik hajórajt, itt még komoly küzdelem várható. Christophe Auguin lassul, a Doldrums szélcsendes övezet komoly akadály. Hosszútávú előjelzéseit elemezve úgy tűnik, a befejezéshez nem lesznek ideálisak a körülmények. Marc Thiercellin is szélcsendbe került, ki is használta árbocmászásra. Caterine Chabaud generátorával baj van, de segédáramforrásai elegendőek takarékos felhasználás esetén. Kissé zavarja az állandó nedvesség. (Most haljuk először panaszkodni.) Eric Dumont nagy viharban hánykolódik. Herve Laurent leborotválta szakállát. Őfelsége Hurrikán Szövetsége és a Birodalmi Hadtörténeti Múzeum, Őfelsége Hurrikán Trófeáját adományozta Pete Goss-nak Raphaël Dinelli megmentéséért.

1997.02.01-től: Az Atlanti óceán nem azt hozta, amit vártak. Ha van szél, az szemből fúj, a hullámok nagyon meredekek, csapkodják a hajót. Caterine Chabaud napi átlagsebessége volt a legjobb, de ő még a Horn fok előtt van. Pete Goss könyöksérülése begyulladt. Christophe Auguin nehezen tudja elképzelni, hogy az útja véget érjen. Talán az északi sark megkerülésével folytatná, de ott most sok a jég... Marc Thiercellin elégedett helyezésével, de azért figyeli Herve Laurent helyzetét. Pete Goss még a Horn fokon túl van, de kevésnek találja szelét. Könyöke viszont javul. Marc Thiercellin kihasználva egy szélcsendes időszakot ötször mászott fel az árbocra, most már minden rendben, jöhet a végső küzdelem Herve Laurent-nal. Eric Dumont rádiója pár nap után ismét megszólalt: most süt a nap, napelemeit használja. Hüvelykujja valószínűleg eltörött, szélcsendben áll, mégis jó a kedélye. Amikor vontatták ki Patrick de Radigues hajóját Dunedin-ből, elszakadt a vontatókötél. Újabb egy hét kényszerszünet... Caterine Chabaud elérte a Horn fokot. Határtalan lelkesedéssel (és pezsgővel) ünnepli. Yves Parlier-t lassan elhagyják hűséges követői, az albatroszok. Hiába, ők a hideget, vad vizeket és az üvöltő szeleket kedvelik... Pete Goss, orvosi irányítás mellett, műtétet hajtott végre a könyökén. A tükröt a térdéhez, a lámpát fejéhez erősítette, jöhetnek a hullámok! Erős fájdalom-csillapítói vannak, jöhet a szike! Most a szó igazi értelmében "egykézzel" vitorlázik (a szólóvitorlázást angolul "egykezes" vitorlázásnak hívják.) Christophe Auguin-nak már két EPIRB bójája mondta fel a szolgálatot, így helyzetét maga közölte rádión. Gyakran kell takkot váltson, ez több mint félóra. Legalább három órát kéne egy takkon haladnia, hogy "megérje", de a szél túl változékony. Már nem fog 100 nap alatti rekordot felállítani, de rekordot még dönthet...

A verseny állása

1997. február 5-én, a 95. napon: (A mellékelt térképen o és a nevek iniciáléja jelöli.)

A fontosabb, érdekesebb események összefoglalása: (A mellékelt térképen • jelöli.)

következik:

A harmadik Vendée Globe verseny eredménye: