LÉTMINIMUM STANDARD PROJEKT 1984 W (IV. fázis):
KATABASIS SOTERIOLOGIKE

(St. Auby Tamás, a TNPU V. - ad interim - diszpécserének tárlatvezetése a Műcsarnokban, 1996 május 9-én. Átirat a videofelvétel alapján.)







A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója üdvözli Önöket ezen a tárlatlátogatáson.

Erre a tárlatvezetésre, véleményünk szerint, azért van szükség, mert Magyarországon különös módon egy ilyen kiemelt intézmény, mint a Műcsarnok rendezvényét a sajtó, a televízió és a rádió egy nyilvánvaló bojkottal honorálta. Egészen egyszerűen azt kell mondanunk, hogy: néma csönd van. Természetesen ez nem ilyen egyszerű. Nyilvánvalóan azért is lehet ez a csöndbojkott, mert a szakembereknek - tessenek emlékezni erre a szóra - a szakembereknek nincs elég tapasztalatuk arra nézve, hogy egy ilyen természetű kiállítást, mint amit a Műcsarnok rendezett, megértsenek, feldolgozzanak és az olvasóközönség számára bizonyos információval szolgáljanak. Ez érthető, hiszen körülbelül háromezer-háromszáz kép és mondat van itt kiállítva, és ezt nem lehet egy rövid, vagy akár hosszabb vizit során végignézni és elolvasni és feldolgozni. Az, hogy a csöndbojkottnak mi a másik oka, az talán maradjon most csöndben, de remélem, hogy mindenki nagyon jól tudja, hogy miféle kulturális, gazdasági és politikai kabaréban állunk itt mi mindannyian, és ebből a karneváli kabaréból következik számunkra az, hogy csöndbojkottal honorálta a sajtó és a többi ezt az erőfeszítést

Gyűjtött vers




Tovább

[A Létminimum Standard Projekt 1984 W]

A Műcsarnok 1993 őszén hívta meg a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Unióját egy kiállításra, és ennek a kiállításnak a szervezése akkor rögtön el is kezdődött. '93 októberében vagyunk. A kiállítás szervezését magamra vállaltam, mint a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniójának ötödik, ideiglenes ügyvivője, diszpécsere, és így, mivel magamra vállaltam ezt, az utolsó szögig mindent magam szerveztem meg ahhoz, hogy a Műcsarnoknak, ennek a kiemelt állami intézménynek a kiállítást létre tudjuk hozni.

A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója tehát úgy döntött, hogy a Létminimum Standard Projekt 1984 W című munkájának negyedik fázisát fogja bemutatni a Műcsarnokban.

Röviden vázolnom kell az első, a második és a harmadik fázist ahhoz, hogy egyrészt ne legyen unalmas, másrészt hogy érthető legyen, mi is az a negyedik fázis. A Létminimum Standard Projekt 1984 W, mint ahogy már neve is mutatja, a létminimum kérdésével foglalkozik, annak is egy standard formájával, és ezt projektben vizsgálja. Az 1984 egy mitikus dátum, Orwell könyvének címét használjuk, nem véletlenül. Nyilvánvalóan azért, mert ezt egy történelmi fordulópont dátumának tekintjük. Ahogy Orwell is tárgyalja könyvében, ez a dátum nem fix dátum, tudniillik a történelemhamisítások során ez a dátum ide-oda mozog. Ez egy - mondjuk így - jelképes dátum. Lehetett volna azt mondani, hogy 1971. Vagy 1999. Vagy 3006. Mindegy. Az 1984 egy történelmi szituáció fordulópontja, az amit a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója - a következőkben TNPU - a prehistória és a história küszöb-dátumának tart. A W-ről szokták kérdezni, hogy az micsoda, úgyhogy röviden beszélek róla. A W tulajdonképpen egy betű is és egy kép is. Ez a vonatkozása a W betűnek egyébként az egész kiállításon átmegy, azaz a kép és a betű egymásra helyezésének kísérletéről van szó, illetve a W esetében ez a kísérlet mindenképpen sikerrel járt, ugyanis ez a forma a hullámformát mutatja, és mi a hullámzást mint természeti jelenséget, sőt, mint - talán - metafizikus jelenséget, alapvetőnek tartjuk. Tehát hullámformája van, és ugyanakkor egy betű is. Úgy mondják angolul, hogy double u. A double u-nak van egy sajátos jelentése azon túl, hogy w. A double u-ban benne van egy módon, az orwelli könyvnek az a kifejezése, hogy double speech. A double speechről nem lehet most hosszan beszélni, de a u-ról, a double-ról és a double u-ról sem, hiszen túl messzire vezetne. De aki érti, a double u nemcsak ennek a betűnek a neve, hanem azt is jelenti, hogy dupla te. Vagy dupla ön.

[Az első fázis]

A negyedik fázis az első, a második és a harmadik fázis után következett. Az első fázis, mint ezen a cédulán olvasható, amelyet a pénztárnál föl lehetett venni, a mutáns-projektnek a realizálása volt. Röviden azt kell róla mondanom, hogy a nyolcvanas évek elejére teljesen világossá vált, hogy a kreácionista mítoszt és az evolucionista mítoszt, ezt a két uralkodó mítoszt valamilyen módon helyére kell most már tenni. A neandertháli csontok lelőhelyei fölött állván abszolút világosan látszik, hogy a neandertháli csontok nem egyebek, mint egy bizonyos mítosz szótárának alkalmazásai bizonyos anyagi formákra. Úgy tűnt, hogy az 1980-as évek elejére ez a kreácionista és az evolucionista mítosz egy gyakorlati művelettel megemelhető, és a szótár korrigálható.

A TNPU 1969-ben alakult Magyarországon Paralel Kurzus/ Tanpálya fedőnév alatt. Fedőnév alatt, mert az akkori kormányzat megállás nélkül retorziókkal lépett fel mindenfajta népi kezdeményezéssel szemben, és így kénytelenek voltunk azonnal illegalitásba vonulni. A Paralel Kurzus ebben az összefüggésben azt jelentette, hogy bizonyos értelemben párhuzamosan halad mindazzal, ami rajta kívül esik, kurzus-jelleggel. Én javasoltam akkoriban művészbarátaimnak, hogy csatlakozzanak ehhez a párhuzamos kurzushoz, abban reménykedvén, hogy így a mi funkciónk számunkra még hangsúlyosabban tudatosodik. Sajnálatos módon azonban a művészek inkább gondoltak saját életművük és karrierjük fejlesztésére, mint hogy részt vegyenek egy anonim tevékenységben. Azt is javasoltam, hogy a Paralel Kurzus legyen globális név, s ezen belül a Tanpálya fedőnevet majd én elintézem. Mindenki válasszon egy magának megfelelő paralel kurzus-működési területet. De - mondom - ez nem egyszerűen vissza lett utasítva, hanem a csönd bojkottjával honorálták a javaslatot. Számosan közülük ma már híres szakemberek. Fontos, jelentős, magyar művészek.

A Paralel Kurzus/Tanpálya 1975-ben kénytelen volt főhadiszállás-címet változtatni, mert végül is a helyi államvédelmi hatóságok megtalálták a módját annak, hogy az országból valamilyen módon eltávolítsák ezt a számukra igen zavaró népi kezdeményezést. Tehát címet változtattunk, és Svájcban, Genfben telepedtünk le, nem messze az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, illetve a Nemzetközi Copyright Hivataltól, illetve a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójának épületétől. Ez utóbbi az az intézmény, amelynek létrehozását a morze feltalálása tette szükségessé körülbelül 1864-ben. Még ma is a világ legnagyobb nemzetközi szervezete. Nagyon kevesen tudnak róla, ők maguk is csendben vannak. ők diszponálnak minden kommunikációs eszköz felett. Tehát a morzétől kezdve a szatellitákon át az elektromagnetikus spektrum teljes tartományában uralják a terepet. Nincs művelet ma a Földön, amit az ő közreműködésük, ellenőrzésük, cenzúrájuk nélkül el lehetne végezni. A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója úgy tartja, hogy a Telekommunikáció Nemzetközi Uniója végső soron a Big Brother intézménye. A Paralel Unió ennek megfelelően a Big Sister intézménye.

1980-ban a Big Sister-intézmény fúziót ajánlott fel a BIg Brother-intézménynek. Ez a fúzió-javaslat el is lett fogadva, dokumentáció van róla. E fúzió során bejutottunk a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójának laboratóriumába, amely egy nyolc emelet mélységben lévő, hatalmas helyiség, körülbelül akkora, mint ez itt. Nincs mennyezete, nincsenek falai, és nincs padlózata. Ez egy hatalmas hullámfelület. Itt végzik ők az elektromagnetikus spektrum feldolgozásának és végső soron elosztásának műveletét. Ebbe a laboratóriumba mi mint fuzionált intézmény bementünk, és itt hoztuk létre azt a szótár-formulát, amely szerint a homo sapiens sapiens utáni lény meg lett nevezve. Tulajdonképpen ez egy beavatási vagy keresztelési szertartás volt. Erről videó, fénykép és egyéb dokumentáció készült, és ezek be lettek mutatva különböző nemzetközi kultúrintézményekben.

[A második fázis]

A második fázis a Mutáns-osztály nevet viseli. A Mutáns-osztály - csak magyarul hangzik groteszkül, mert mindenkinek eszébe jut a munkásosztály, de ez természetesen nem baj, de hallja a különbséget: se nem munkás, se nem paraszt, se nem értelmiségi, se nem burzsoázia, se nem arisztokrácia, hanem egyszerűen mutáns-osztály - egy új osztály, ugyanolyan módon mesterséges, az emberi akarat által létrehozott osztály, mint a mutáns-osztály minden egyes tagja, maga a mutáns. Tehát a szótár kezelésének módjáról van szó, arról a szabadakarati gesztusról, amivel az ember a szótárat mint nevet adó lény kezeli - tessék visszaemlékezni: mítoszunk alapkönyvében az szerepel, hogy az ember adott nevet a dolgoknak és a lényeknek -, tehát itt mi csupán tartottuk magunkat a szokásokhoz, és nevet adtunk egyfelől a mutánsnak, másfelől a mutáns-osztálynak. Definiáltuk nagyjából ennek a mutáns-lénynek, illetve ennek az osztálynak a tulajdonságait. Alapvető tulajdonsága az, hogy tudván tudva lemond a létminimumot meghaladó értékek megszerzésének vágyáról. Ugyanis mi valóban nem tettünk mást, mint hogy kiindultunk abból a mítoszból, amelyben élünk. Pontosabban annak a mítosznak az alapszövegéből, annak is a legelején található egyik alapvető modellből. Nevezetesen abból az eseménysorozatból, mely számos interpretációt bír - mi egyetlen egy interpretációt csatoltunk hozzá: a túlfogyasztás interpretációját. Tehát azt állítjuk, hogy mindaz, ami a szövegben mint büntetés jelenik meg, a mi véleményünk szerint nem büntetés, hanem egy logikai procedúra következménye. Tehát a túlfogyasztás - ugye azt ott úgy nevezik, hogy: a tiltott gyümölcs elfogyasztása - következménye az, amit a szent szöveg úgy nevez, hogy: a nő alárendeltsége a férfinak, a nő fájdalommal való szülése, az utódok további kísértése a túlfogyasztásra, a munka és a halál. Mi nem tettünk semmi egyebet, pusztán komolyan vettük ezt a mitológiai modellt, és elkezdtük vizsgálni, hogy milyen módon lehetne ezt mint egy kesztyűt kifordítani és zászlóként használni. Tehát a mutáns az a lény, aki a homo sapiens sapiens után már nem lesz csonttörmelék, mert élete során kerülte a túlfogyasztást, s ennek következtében rá már nem vonatkozik mindaz a logikai következmény, magyarán a büntetés.

Most nem akarok belemenni azokba a részletkérdésekbe, hogy mi pontosan meghatároztuk, hogy egy társadalom életében ez a bizonyos túlfogyasztás tulajdonképpen megragadható a hadikiadásokban.

[A harmadik fázis]

Tehát a mutáns-osztály is meg lett nevezve. Ámde ez egy ilyen levegőben himbálódzó fenomén volt mindaddig, amíg nem definiáltuk ennek a mutáns osztálynak a földi lakhelyét. Ez a 24. kanton. Akkoriban Svájcban huszonhárom kanton volt, úgyhogy huszonnegyedik kantonként neveztük ezt meg, és ennek az új formációnak az alkotmányát Fribourg városban, egy templomban, Svájc kellős közepén felolvastam. Majd talán a későbbiek során utalhatok arra, hogy milyen következményei lettek ennek.

[A negyedik fázis. Katabasis soteriologike]

Ez most itt a negyedik fázis, a Katabasis soteriologike. A katabasis ógörög szó, annyit tesz, hogy alászállás. Ennek vannak egyéb szinonimái, amelyeket nem szívesen használok, de elkerülhetetlen. Többek között a magyar nyelvben bizonyos nagyon sokra tartott, ám viszonylag gyenge költők által elrontott jelentést hordoz: a pokolra szállást. Soteriologike, ezt a szót egy német hozta létre - mesterségesen, ami nekem külön tetszik - a múlt század során. A Heilsgeschichte német kifejezést fordította le ógörögre. A soter a mi interpretációnk szerint az úszómester vagy a megváltó. Az, aki utánaugrik az illetőnek, aki bajban van. Tehát üdvtörténet, Heilsgeschichte, katabasis soteriologike, üdvtörténeti alászállás. Akkor menjünk be.

Tovább