Padló példázatok 2.
Tanulmányok a krétakörhöz







Bár a kréakört manapság a házasságbontás következményeként kialakuló családjogi problémák összefüggésében szokták emlegetni, ez szépirodalmi ábrázolásaiban az igazságtétel, nem pedig a válás patthelyzeteinek példázata. Mi a Padló példázatok 2. - Tanulmányok a krétakörhöz című rnunkát a rendszerváltással járó legelemibb konfliktustípus modellezésének tekintettük és később borzasztóan örültünk, mikor Adam Michnik: Lengyel krétakör című cikkét olvastuk, amely a rendszerváltás utáni helyzetet ugyanezzel az allegóriával közelítette meg (az írás eredetileg 1993. december 31-én, a Gazeta Wyborczában, magyarul a Mozgó Világ 1994. márciusi számában jelent meg). Hogy mi jó fél évvel korábban ugyanerre gondoltunk, annak az volt az oka, hogy szerettük volna, ha munkánk nem a napi politikai aktualitások indulatokkal telített vonatkozásrendszerének függvényében, de mégis mint a rendszerváltás kritikája értelmeződik (gyerek=jövő).

Elképzelésünk kiindulópontja az volt, hogy a példázatban szereplő kört. csak egyféleképpen lehet úgy felrajzolni, hogy a történet az elbeszéléseknek megfelelő módon legyen lejátszható. Minden ettől való eltérés, így a kör méretének megváltoztatása. - nagyobb, kisebb. illetve több kör felrajzolása -, vagy a kör más térbeli szituációba történő áthelyezése - lépcsőzetre, oszlop köré, sarokba, oldalfalakra stb. - újabb és újabb lehetőséget tercmt a példázat értelmezése számára (így a Szondy-féle sorsismétlés problematikájától kezdve egészen az olyan jól ismert nyelvi fordulatokig, mint sarokba szorítva, falhoz állítva).

A mű helyszínéül a Pesti Központi Kerületi Bíróság Markó utcai épületének előcsarnokát és második emeletét választottuk. Ennek több oka volt: egyrészt az, hogy "a Markó" a pesti köztudatban a bíráskodás, az ítélkezés jelképe. Másfelől az épület Kafkát idéző atmoszférája mellett a Jablonszky Ferenc által tervezett és 1915-ben átadott épületben található különféle méretű és szerkezetű belső terek (várócsarnok, lépcsőzet, folyosók) voltak azok, amelyek miatt e helyszín ideálisnak ígérkezett elképzeléseink rnegvalósításához. Legnagyobb sajnálatunkra a kuratórium az utolsó pillanatban elállt a mű bíróságon történő létrehozásának támogatásától, mivel megítélésük szerint az sértette volna az intézmény tekintélyét.

Végül 1993. november 30-án, a POLIFÓNIA rendezvényének utolsó napján a Budapesti Tanítóképző Főiskola Közművelődési, valamint Vizuális Nevelési tanszékeinek kezdeményezésére és a Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központja támogatásával a Budapesti Tanítóképző Főiskola épületében csupán egy kisebb részletét sikerült rnegvalósítani elképzelésünknek.

Eperjesi Ágnes - Várnagy Tibor