60. vers

Ágyam körül viharágyuk, vigyázzatok. o' mily csoda's egy ke'pzavar tompa vagyok, fel sem kavar... csak csendben csak magamban kia'ltozok... Miért lettem kiátkozott kia'ltozok me'g mindig csak kia'ltozok... őrült vagyok vagy bárgyú balga birka agyam hiánya fog letenni majd a sirba kemény sorsom pajzán zenére táncol a végzet mindíg más utat varázsol "Nyári napnak alkonyulatánál megállék a kanyargó Tiszánál..." Ott hol a cián siet beléje mint a kés a hátam közepébe... hal dögtől büzölög a partja , ez bizony ahalál igy akarja siess pajtás le ne késd a révet, vár a túlpart sárga búza kéve unom most már magam irni e verset pancser egy írás melyben ezer hibás szó hemzseg ó jóbarát ó ments meg már a költőt kergesd el innen, itt túl sok időt töltött nyafogott mint egy kényes úri dáma bukdácsolt botlott mint kinek lehult, leszáradt mindkettő béna lába Na most már tényleg vége a dalnak akárhogy is akartam barátom, nem mentem birka mód a falnak mély levegő és bent tart, kifuj és újra szivjad megnyugszól majd ha újra aranyló hajnal pirkad nem nem hiszem hogy már csak négy sorom van hátra Halott Tisza, elcsórt Duna s egekbe érő Mátra semmi nem nyugtathatna jobban mint az hogy befejeztem mára...