5. vers
| |
Engem a váróterem menekülésre ösztönöz. Ez az érzés úgylátszik közös Ha várótermet látok reszketek nyomban És valami furcsát érzek a nadrágomban De ha onnan azt elôvenném Sanyarú sorsomat örökre feledném Minek ez az obszcén duma kellene neked egy kis kultura mint ruha hull le, dôre dámák keblén Mely nyomot hagyva ezzel piciny repank lelken Holott már parlagfü sem sarjadzik a telkén Téli szelek havat, s jeget csikorganak, S nem történik semmi új a nap alatt. megis itt vagyok es itt is maradok + Csak az idő szalad mint az expresszvonat Gondjaim maradnak, én vele szaladok A jövő neve hontalan kábulat A pénzszagú "jótevők " hada rajtunk mulat S sáskarajként laposka zsebünkben kutat. De sabaj, kisegít bennünket hamis próféták hada Sajna egyre ritkábban kapható új Lada A régit meg rozsda marja, nem ragyog. És érezni benne némi műbőrillatot De az enyém,motorja értem dohog S hiába ezer fémcsoda Krumpliformájú , fullautomata Az enyém,kereke mint a szél Magányos utakon hangtalan beszél Ablakában a huzat zenél |