42. vers
| |
Mikorra este lett, mikorra kert, azóta omlás. Omlik bennem az elmulas Homlokod forro, lazad nagy Bar veled lehetnek, hogy apoljalak De nem lehetek veled mert nem vonz igazán az enyved es foleg nem nyal eleg jol nyelved Am hopp! Valaki kozeleg! De jaj! Az nem én vagyok! Hát nem ír senki sem? Ha nem, ha't e'n fogok! Fogak vagy nem fogak? Az utcasarkon, ha nem lát már a tanár, leütni foglak Hacsak nem a forróvízvisszatérôvezetékkel trécselsz majd ott a sark az északi shark miféle cápa? Kérdezte Kiss Tibor... Ki az a Kiss Tibor?Merült fel, mint habokból a cápa... állat hátán ember hörgve nyerít nem találván helyét az államokban végső bánatában nyalcsiból merít elsüllyedve méllyen romlott nyálhalomban hol szende őzek téblábolnak félálomban és hol üzenőfüzetek hevernek a sarokban nagy halomban majdnem guta ütött meg e rímtől kérlek tartózkodjatok jaj ez isteni kéjtől, míg a fal dől csak a halakban bízom mondcsak lojzi, hol van ágyban, párnák között mászott a bába álma: a kis sajtos pisztrángmárna |