41. vers
| |
Az utolsó hullámokat kergetik a tengerimacskák. na, már megint ezek az izé macskák, vagy mi!!! a tengerimacskák azok tulajdonképpen a halacskák? tirarirarirariraram!!! ha kedvem szottyan írok ide egy sort, ha legurítottam már máma a sört! alkoholmamorban konnyebb megolni emlekedet mely hovatovább a végzetem lehet. Bár ha újra eljön a hajnal és meglátom ajkadat S a gyönyörű szemeid, mely rám mosolyognak, Tudom, ez csak hazugság, ez nem te vagy. A'lmodok vagy nem is e'lek? Olemben luktet az elet, de mit er ez nelkuled? Olemben luktetsz, luktet a ve'red, reszketek, nem f'lek Éjkalodámban hallgatok, kint ragyognak a csillagok Kint ragyognak a csillagok onzesed elremiszt behányok mindjárt kicsit. A WC itt van a közelben, de az is csak pottyantós S ki ide jár az is csak rottyantós bar lenne rittyentos! bár lennének ékezetek minden sorban! Igaz, nem minden a betűn a vessző, es minden indan tok kikelnek magambol akkor, mint eszperente babszemjanko kurva anyad, billgejtsz ne ereszd el a szádat, hé! És persze ne legyél Marx Károly. Aprilis 16, 1998 az ido nem kegyelmez Lassan mindent elnyel Vergodok erted s ellened... |