Harmadszor: talán vissza lehetne hozni a Képcsarnokot, s a heti 2000 FT-os biztos bevételt jelentô borzalmas képeket ? Esetleg a milliós vásárlást, inflációval bôvítetten ?

Névtelen Nulla

Rembrandt sem kapott fizetést, s élete végén tönkre is ment anyagilag. Akarjuk-e, hogy anyagilag jól menô művészeink legyenek, s egy Rembrandtot közben hiába várunk ?

Névtelen Nulla

Ki a művész ? Ki állapítja meg, hogy ki a művész ? Ki minôsíti a művészt és munkáját ? A konceptuális művész a gondolkodásért kap fizetést ? Kell-e bármit is produkálni ? Válasz ?

László Zoltán - laszloo@yahoo.com

Kapjon-e a művész fizetést?

Szerintem Beke László javaslata, hogy a művészek állami fizetést kapjanak teljesen abszurd. Az első és egyben kulcskérdést ö is felvetette, de ez szerinte kidolgozandó, ”hogy milyen kritériumok alapján dönthető el, hogy ki a művész.”

Mik is lehetnek ezek a kritériumok? Talán elég és szükséges egy főiskolai végzettség? De kik azok a felszentelt személyek vagy az a megáldott orgánum ami ebben kompetens és mi van akkor, hogy ha ezek tévednek?

Ezekel egészíteném ki az első kérdést és keresek választ miközben gondolataim ide oda ugrálnak. Magyarországon 2000 táján, a demokrácia és véleményszabadság probálgatásának 10. évében, a c3 jóvoltából van egy fórum, ami a művészeti életben is a társadalmi diszkurzus platformját biztosítaná a vélemények ütköztetésében, ha lennének ezek. Egyenlőre három év leforgása alatt három személy, valószinűleg személyesen felkérve nyílatkozott ebben az ügyben és három olvasó komentálta ezt ezen a web oldalon. Kár, pedig gondolom azért ezt más személyek is érdeklik, nemcsak a művészek.

Nem nehéz kitalálni, hogy a művészek ezt egyértelműen igenlik. Vagy az is lehet, hogy nem? Nyugaton egy pár ilyen útopia meghiúsult, lásd Hollandiát, ahol a múltban évekig és havonta vásárolt fel az állam műveket, hogy ezzel anyagilag támogassa a művészeket. Ez oda vezetett, hogy a raktárakban felhalmozodtak a fércmunkák tömegei, (világos senki sem adta a legjobb művét oda) és a müvészetben nem indult el semmi olyan pezsgés amit a projekt kezdeményezői megjósoltak. Ezzel szemben Németországban, ahol az állam a nemzeti jövedelemhez képest inkább ilyen szempontból szükmarkúnak számít, jelentős kreativ energia bontakozott ki.

Az, hogy a művész a teljesítményéért honoráriumot kapjon, nem vitatott, de ezt saját maga kell a galeristától, kurátortól, a rendezőtől kikövetelje vagy az adott társadalmi körülmények között kiérdemelje. Az kell fizessen akinek szüksége van a művészetre aki megrendeli és élvezi ezt. A tendencia az, hogy az állam gondozó keze már nem hajlik ilyen irányba. Ilyen megoldás nem támogatná a társadalom önrendelkezését a müvészet ügyében.

Az a kulturpolitika, ami egyformán minden ”művészt” jutalmaz, a szakmát vagy hivatást elidegeníti a valóságtól, a műveszetet még jobban szakralizálja, ami Magyarországon még kifejezetten jelentkezik. Ez ellentmondana annak az elvnek, ami az autonóm gondolkodó személy vagy művész tevékenységét jellemzi, hogy a kreativítása egy belső szükségszerűségből fakad, kiszámíthatatlan és ezért nem lehet előre megvásárolni.

László Zoltán

Petranyi Zsolt

A kerdes elmeleti oldalrol megkozelitve igen tiszta es attekintheto, hiszen a kuratotok mind egyet kell hogy ertsenek munkatarsaikkal, a muveszekkel abban, hogy az a tevekenyseg amit folytatnak az alkotasok letrehozatalaval, valamifele erteket kepvisel, tehat honoralando, a jelenlegi jogi szabalyozas adta lehetosegektol fuggetlenul. A gyakorlati oldal azonban ennel sokkal prozaibb. Az intezmenyek altalaban a muveszek altal kivant anyagkoltsegeket sem tudjak mindig allni, ami ez esetben azert alapveto, mert ha keszitoje olyan muvet allit ki amely nem kepezi a kiallitas utan a tulajdonat, akkor legalabb a letrehozatal ne keruljon penzebe. Sakk-matt helyzet ez, amely hazank gazdasagi szituaciojaban mindket felet kielegitoen jelenleg nem megoldhato. Hozza kell ehhez tennunk azonban zarojelben, hogy a nemzetkozi tapasztalataink szerint ez a kerdes a nyugati orszagokban sem egyertelmu.

Szacsva y Pál

"A tévénézés is munka" (J. L. Godard) es "a művész is ember" (népi szólás) premisszák alapján a művészt munkájáért bér és publikus megrendelés esetén honorárium illeti a menedzser-kapitalizmus szolgáltatás-gazdaságában.

[Az Ön véleményét is közzétesszük!]