Weber Imre: Függöny

1991. szeptember, Tűzoltó utca 72.

A főhajóban középen lógott egy drótháló, amelyre a művész agyagot tapasztott, így létrejött egy agyagfüggöny, amit állandóan locsolni kellett, hogy ki ne száradjon. Mert ha kiszárad, akkor megrepedezik és lepotyog. Nekem ez volt benne az érdekes, hogy kicsit olyan volt, mint egy növény, amit gondozni kell, hogy életben maradjon.

Várnagy Tibor

A fuggony pszichológiai hatása volt számomra a legérdekesebb. A megnyitó első negyvenöt perce után mentek be csak az emberek a térbe. A Studió Galériában, ahol egy reflexiót csináltam erre, megismétlődött ez a jelenet. Ezzel a hatalmas felülettel, lebegő súllyal nehéz volt konfrontálódni. Közben besötétedett, és akkor elég nyers megvilágítást kapott. Imponáló volt a látvány, lehetett látni a tapasztások nyomait, meg lehetett különböztetni a különböző emberek munkájának nyomát. Így vált láthatóvá, hogy fizikai szinten a mű együttműködés eredménye. Ennek okán választottam példának a művészet közösségi aspektusának vizsgálatához. Nagyon pontos volt az elhelyezés a terem axisában. Ezért kaphattam ajándékba a Studió Galériában (a felfelé fordított lámpák hatására) egy fénycsíkot pontosan a függöny alatt. Időről időre locsolni is kellett a nyers agyag miatt. Heroikus vállalkozás, irracionális energiákat mozgatott meg, ugyanakkor biztos volt, hogy néhány fotó kivételével semmi sem marad meg belőle.

Beöthy Balázs