A tér képe (részlet) II.

Részlet Andrási Gábor "A tér képe" című beszélgetéséből, amely a Nappali ház 1996/2 számában jelent meg. A beszélgetés résztvevői: Eperjesi Ágnes, Imre Mariann, Menesi Attila és Várnagy Tibor voltak







MENESI ATTILA: Engem az foglalkoztatott, hogy nagyon sok kép meg műtárgy van, meg hogy mitől is lesz egy kép kép, és ezért arra gondoltam, hogy egyáltalán nem csinálok semmit. Mármint semmilyen újabb műtárgyat. Az is érdekelt azonban, hogy hogyan lehet műalkotást létrehozni úgy, hogy effektíve nem csinálom, de mégis megvan.

EPERJESI ÁGNES: A mi kiindulópontunk [Várnagy Tiborral] elég prózai. Volt a Stúdió szervezésében egy utazó kiállítás; szállítási problémák, műteremgondok, kis hely stb., ezért találtuk ki azt, hogy egy zacskó cseresznyemagot viszünk, ami a zsebünkben is elfér.

VÁRNAGY TIBOR: ...a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás már évtizedek óta az, hogy nem műtárgyat próbálsz meg utaztatni, hanem ilyen-olyan anyagokat - mondjuk egy zacskó cseresznyemagot - és egy koncepciót. ...ehhez tegyük hozzá, hogy az egész kelet-európai művészet kényszerű erénye régóta az, hogy inkább szellemes, semmint monumentális vagy látványos.

IMRE MARIANN: Engem két dolog, a szükség és a képprobléma is befolyásolt. A főiskolán a képfelbontással küszködtem, és eljutottam egy olyan pontra, amikor úgy éreztem, nem megfelelő nekem, hogy festek, képeket festek... Először a színt mentesítettem, és utána a négyzet-formátumot, a keretet próbáltam szétbontani. A falmunkák váratlanul és egészen máshonnan jöttek. Az Hagia Sophiában láttam a falban ilyen kis véseteket, bennük üveglapocskákkal. Később megtudtam, hogy jelzésre szolgálnak mind a mai napig. Ha földrengés vagy bármi egyéb miatt megmozdul a fal, akkor ezek az üveglapocskák eltörnek. Ebből, pontosabban egy elképzelt hangélményből indultam ki. Aztán, hogy ez az én munkámban miképpen működött, az más, de ezt szerettem volna visszahozni. A Budapest Galériában, a Lajos utcában összejött a kép meg a falvésés egy helyen. A fal segített visszajutni a képhez.

ANDRÁSI GÁBOR: Úgy látom, nektek problematikus a hagyományos táblaképfestészet. De jóval pontosabban kellene megmondani, hogy miért? Mert az is lehet egy szempont, hogy túl sok a kép; de miért baj az, ha sok a kép? Mert nem fér el?

VÁRNAGY TIBOR: Természetesen van egy ilyen probléma is, amelyet ... Beke László meg is írt "A művészet embertelensége" című "fikcióesszéjében". Bekének ezt az írását elfelejtették, pedig szerintem tananyag kellene, legyen...