A tér képe (részlet) II. Részlet Andrási Gábor "A tér képe" című beszélgetéséből, amely a Nappali ház 1996/2 számában jelent meg. A beszélgetés résztvevői: Eperjesi Ágnes, Imre Mariann, Menesi Attila és Várnagy Tibor voltak | |
MENESI ATTILA: Engem az foglalkoztatott, hogy nagyon
sok kép meg műtárgy van, meg hogy mitől
is lesz egy kép kép, és ezért arra
gondoltam, hogy egyáltalán nem csinálok semmit.
Mármint semmilyen újabb műtárgyat.
Az is érdekelt azonban, hogy hogyan lehet műalkotást
létrehozni úgy, hogy effektíve nem csinálom,
de mégis megvan.
EPERJESI ÁGNES: A mi kiindulópontunk
[Várnagy Tiborral] elég prózai. Volt a Stúdió
szervezésében egy utazó kiállítás;
szállítási problémák, műteremgondok,
kis hely stb., ezért találtuk ki azt, hogy egy zacskó
cseresznyemagot viszünk, ami a zsebünkben is elfér.
VÁRNAGY TIBOR: ...a legegyszerűbb és
legkézenfekvőbb megoldás már évtizedek
óta az, hogy nem műtárgyat próbálsz
meg utaztatni, hanem ilyen-olyan anyagokat - mondjuk egy zacskó
cseresznyemagot - és egy koncepciót. ...ehhez tegyük
hozzá, hogy az egész kelet-európai művészet
kényszerű erénye régóta az,
hogy inkább szellemes, semmint monumentális vagy
látványos.
IMRE MARIANN: Engem két dolog, a szükség
és a képprobléma is befolyásolt. A
főiskolán a képfelbontással küszködtem,
és eljutottam egy olyan pontra, amikor úgy éreztem,
nem megfelelő nekem, hogy festek, képeket festek...
Először a színt mentesítettem, és
utána a négyzet-formátumot, a keretet próbáltam
szétbontani. A falmunkák váratlanul és
egészen máshonnan jöttek. Az Hagia Sophiában
láttam a falban ilyen kis véseteket, bennük
üveglapocskákkal. Később megtudtam, hogy
jelzésre szolgálnak mind a mai napig. Ha földrengés
vagy bármi egyéb miatt megmozdul a fal, akkor ezek
az üveglapocskák eltörnek. Ebből, pontosabban
egy elképzelt hangélményből indultam
ki. Aztán, hogy ez az én munkámban miképpen
működött, az más, de ezt szerettem volna
visszahozni. A Budapest Galériában, a Lajos utcában
összejött a kép meg a falvésés
egy helyen. A fal segített visszajutni a képhez.
ANDRÁSI GÁBOR: Úgy látom,
nektek problematikus a hagyományos táblaképfestészet.
De jóval pontosabban kellene megmondani, hogy miért?
Mert az is lehet egy szempont, hogy túl sok a kép;
de miért baj az, ha sok a kép? Mert nem fér
el? VÁRNAGY TIBOR: Természetesen van egy ilyen probléma is, amelyet ... Beke László meg is írt "A művészet embertelensége" című "fikcióesszéjében". Bekének ezt az írását elfelejtették, pedig szerintem tananyag kellene, legyen... |