"Nem akarok kitérni a koncept artra, mert szerintem az egy levitézlett időszak - ahol a levitézlettsége alatt semmi pejoratívat nem értek -, ez már elmúlt, mégpedig azért, mert túlságosan lemondott az érzéki, a közvetlen, a totális hatásról, amit a kommunikációban a művészet mindig is igénzbe vett. A művészet újra a vizuális és az érzéki hatásokat keresi. (…) A 80-as évek óta kialakult egy olyan fajta esztétika, ami a művektől - a képzőművészeti és a zeneművektől is - olyan szépséget vár el, amely emlékeztet a tiszta gondolatra, illetve a gondolat szépségére." Erdély Miklós: Optimista előadás, idézi Andrási Gábor: A gondolat formái (Nappali ház, 1993/2)