Havi fixet a vaksüketnémáknak a NATO költségvetésből

(Bakos Nagy Kriszti Cica, Margit Patrícia írása)







1996. VIII. 18. Sziget

Odamentünk unatkozásból a Színházi sátorhoz. Szimpatikus ismerős csávó ült feliratos pólóban, fizetett felügyelő. Egy barátnőnket kerestük, akit ott kellett volna megtalálnunk, de sosem sikerült. Mivel már tegnap, amikor még a performance sátor előtt vigyázott - mármint a csávó - szintén unatkozásból beszélgettünk vele, most meg már ismerősünk volt tulajdonképpen. ő is közeli, szoros kapcsolatot érzett hármunk között, mert nagyon kedvesen és őszintén adott tanácsokat, milyen programokat nézzünk meg. Mondta, hogy itt lesznek este a Viliék, egy tök jó darab lesz, de hogy a performance sátornak még csak a közelébe se menjünk, mert ott tiszta őrültek vannak. Tegnap is, képzeljük el, hogy egy pasi, aki egy totál őrült, biztos, hogy őrült, mer nem lehet normális, felment a színpadra és sztrájkra szólított fel, és azt üvöltötte, hogy létminimumot a vakoknak meg a némáknak vagy mittudoménkiknek, de apám, ezt felengedték a színpadra, meg egyáltalán, ki hívta ezt ide?! Hát komolyan mondom, én bazmeg átkértem magamat ide, a Színházi sátorhoz, mert ezektől az őrültektől már nem lehet kibírni ezt a sok őrültet, hát nem? Még így is túl közel vannak. És felhívta az embereket a színpadra és őnekik is mondani kellett azt a mondatot, hogy létminimumot a vakonak és ezt kellett kiabálniuk. Hát normálisak?

St. Auby Tamás 1996. augusztus 17-én meghívásnak eleget téve felállt a színpadra és elmondta a következő költeményt:

„Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Mindjárt két óra.

Két óra.

"Ezzel a költeménnyel utalni szerettem volna arra, hogy az időben élünk."

St. Auby Tamás a TNPU (Telekommunikáció Nemzetközi Paralell Uniója) vice-diszpécsere ezzel arra hívta fel a figyelmet, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor tüntetni fogunk, mert tüntetnünk kell. "Még nem tudunk tüntetni. Meg kell tanulni tüntetni!" A tüntetés témáját konkrétan meg is nevezte: a havi fix.

"HAVI FIXET A VAKSÜKETNÉMÁKNAK A NATO-KÖLTSÉGVETÉSBőL!"

A továbbiaban St. Auby a "mondatot" elemeire bontva magyarázatot adott arra, hogy miért pont ez az a mondat, amit a tüntető tömeg kórusban skandál.

Jelen cikkben nem vállalkozhattunk a teljes előadás szöveghű közlésére, ezért kivonatoltuk az elhangzottakat.

"KÖLTSÉGVETÉS":

Az állampolgárok adó formájában pénzt adnak át az államnak, ennek felhasználásáról az állam "szakemberei" döntenek. Minden egyes állam költségvetésének van - tisztelet a kivételnek - egy olyan része, amelyet a hadi kiadásokra fordítanak; puskákra, ágyúkra, hadirepülőgépek vételére, a katonák élelmezésére és ruháztatására, egyéb. A diszpécser ezeket a kiadásokat destruktívnak tartja, hiszen békeidőben is őrületes összegeket emésztenek fel, nem beszélve a pusztító háborúkról.

"TÜNTETÉS":

A tüntetés ezzel kapcsolatos lesz. Az állampolgárok kifejezik, hogy nem akarnak résztvenni ebben a költségvetési szisztémában, azt szeretnék, ha a munkájuk után befizetett adót inkább útépítésre, útlebontásra, iskolaépítésre, iskolalebontásra, kórházépítésre, kórházlebontásra vagy bármi másra fordítanák. St. Auby az előadás keretei közt nem tudott kitérni a tüntetés mikéntjének minden részletére, de egy szegmentumot kiemelt: Mi az, amit kiabáljunk? Például: Több rágógumit a gyerekeknek! Ebben az esetben pedig azt, hogy "HAVI FIXET A VAKSÜKETNÉMÁKNAK A NATO-KÖLTSÉGVETÉSBőL!"

"HAVI FIX":

Ez az az összeg, amire mindenkinek szüksége van az éhenhalás elkerüléséhez. A havi fix a létminimum. A hadi kiadásokra fordított összeg - bár St. Auby szerint senki, még maga a hadügyminiszter sem tudja, hogy az pontosan mennyi - elegendő lenne arra, hogy mindenkinek biztosítsa a havi fixet.

"NATO":

St. Auby emlékeztetett arra, hogy egyszer már tartoztunk egy katonai tömbhöz, ami megszűnt, mivel az időben élünk. Megszűnt a Szovjetúnió is, és ami utána maradt, az tetemes összegű adósság, melyet kormányunk beleegyezésével - "hálí Istennek használhatatlan" - hadi felszerelésekben törlesztenek az országnak, nem úgy, mint például a Cseh Köztársaság esetében, akik ezt a tartozást bármimásban, papírban, szemüvegben, mikrofonban, cipőben vagy sapkában kérték.

A NATO azonban létezik, sőt egyre bővül és "Magyarország négykézlábon állva könyörög, hogy tessék szíves lenni nekünk megengedni, hogy bekerüljünk ebbe a hadseregbe, ami még talán többe is kerül, mintha saját hadseregünk lenne."

A szent honvédő háború nem létezik.

"VAKSÜKETNÉMA":

Se nem lát, se nem hall, se nem beszél. Szinte totálisan elszigetelt a külvilágtól. Ez a legérzékenyebb kis területe a társadalomnak. A vaksüketnémák a havi fix, azaz a létminimum biztosítása nélkül nem maradnak életben. Szolidárisnak kell lenni! "Ezeket az gyógyíthatatlan lényeket nem lehet levágni, mint a baromfit vagy egy tehenet, és közös sírgödörbe dobni, de mégcsak elpatkolni sem hagyjuk őket." Meg kell őket tanítani a meglévő egészséges érzékszerveik használatával kommunikálni a külvilággal. Ezért civilizált körülmények között működő iskolára van szükség, ehhez kell a havi fix. St. Auby midjárt javaslatot is tett arra, hogy hol legyen ez az iskola: a Városligetben, mivel a környéken már léteznek hasonló intézetek.

A vaksüketnémákat úgy kell tekinteni, mint a társadalom központját, ami köré szerveződik az egész ország!

Éljenek a vaksüketnémák!

"HAVI FIXET A VAKSÜKETNÉMÁKNAK A NATO-KÖLTSÉGVETÉSBőL!"

Az időben élünk. Ma még nem mehetünk ki azt utcára és nem kiabálhatjuk ezt a mondatot, mert még nem csatlakoztunk a NATO-hoz, de közeledik az a perc, amikor ez megtörténhet. Ekkor kell feltételként megszabnunk azt, hogy a belépéssel járó anyagi kiadások egy része a vaksüketnémákra legyen fordítva.

A TNPU vice-diszpécsere nem húzta hosszúra a leckét? társadalomkritikát? költeményt?, de még egy tréninget beiktatott, próbatüntetést tartott.

Javasolta, hogy a tömeg egyszerre kezdje, majd fejezze be a "mondatot". Így majd ha valódi tüntetésre kerül sor, a skandálás kezdeti szép keveredéséből az individuális autonóm ritmizálás lüktetéséből kirajzolódik az érthető "mondat," és az addig erkélyről bámészkodó lakosság aktív, szolidáris résztvevőjévé válik a tüntetésnek.

"HAVI FIXET A VAKSÜKETNÉMÁKNAK A NATO-KÖLTSÉGVETÉSBőL!"

"Két óra!"

Valaki a tömegből bekiabálta: Múlt!