Havi fixet a vaksüketnémáknak
a NATO költségvetésből (Bakos Nagy Kriszti Cica, Margit Patrícia írása) | |
1996. VIII. 18. Sziget
Odamentünk unatkozásból
a Színházi sátorhoz. Szimpatikus ismerős
csávó ült feliratos pólóban,
fizetett felügyelő. Egy barátnőnket kerestük,
akit ott kellett volna megtalálnunk, de sosem sikerült.
Mivel már tegnap, amikor még a performance sátor
előtt vigyázott - mármint a csávó
- szintén unatkozásból beszélgettünk
vele, most meg már ismerősünk volt tulajdonképpen.
ő is közeli, szoros kapcsolatot érzett hármunk
között, mert nagyon kedvesen és őszintén
adott tanácsokat, milyen programokat nézzünk
meg. Mondta, hogy itt lesznek este a Viliék, egy tök
jó darab lesz, de hogy a performance sátornak még
csak a közelébe se menjünk, mert ott tiszta őrültek
vannak. Tegnap is, képzeljük el, hogy egy pasi, aki
egy totál őrült, biztos, hogy őrült,
mer nem lehet normális, felment a színpadra és
sztrájkra szólított fel, és
azt üvöltötte, hogy létminimumot a vakoknak
meg a némáknak vagy mittudoménkiknek, de
apám, ezt felengedték a színpadra, meg egyáltalán,
ki hívta ezt ide?! Hát komolyan mondom, én
bazmeg átkértem magamat ide, a Színházi
sátorhoz, mert ezektől az őrültektől
már nem lehet kibírni ezt a sok őrültet,
hát nem? Még így is túl közel
vannak. És felhívta az embereket a színpadra
és őnekik is mondani kellett azt a mondatot, hogy
létminimumot a vakonak és ezt kellett kiabálniuk.
Hát normálisak? St. Auby Tamás 1996. augusztus 17-én meghívásnak eleget téve felállt a színpadra és elmondta a következő költeményt: Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra. Mindjárt két óra.
Két óra.
"Ezzel a költeménnyel
utalni szerettem volna arra, hogy az időben élünk."
St. Auby Tamás a TNPU (Telekommunikáció Nemzetközi Paralell Uniója) vice-diszpécsere ezzel arra hívta fel a figyelmet, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor tüntetni fogunk, mert tüntetnünk kell. "Még nem tudunk tüntetni. Meg kell tanulni tüntetni!" A tüntetés témáját konkrétan meg is nevezte: a havi fix.
"HAVI FIXET A VAKSÜKETNÉMÁKNAK
A NATO-KÖLTSÉGVETÉSBőL!" A továbbiaban St. Auby a "mondatot" elemeire bontva magyarázatot adott arra, hogy miért pont ez az a mondat, amit a tüntető tömeg kórusban skandál.
Jelen cikkben nem vállalkozhattunk
a teljes előadás szöveghű közlésére,
ezért kivonatoltuk az elhangzottakat. "KÖLTSÉGVETÉS":
Az állampolgárok
adó formájában pénzt adnak át
az államnak, ennek felhasználásáról
az állam "szakemberei" döntenek. Minden
egyes állam költségvetésének van
- tisztelet a kivételnek - egy olyan része, amelyet
a hadi kiadásokra fordítanak; puskákra, ágyúkra,
hadirepülőgépek vételére, a katonák
élelmezésére és ruháztatására,
egyéb. A diszpécser ezeket a kiadásokat destruktívnak
tartja, hiszen békeidőben is őrületes
összegeket emésztenek fel, nem beszélve a pusztító
háborúkról. "TÜNTETÉS":
A tüntetés ezzel kapcsolatos
lesz. Az állampolgárok kifejezik, hogy nem akarnak
résztvenni ebben a költségvetési szisztémában,
azt szeretnék, ha a munkájuk után befizetett
adót inkább útépítésre,
útlebontásra, iskolaépítésre,
iskolalebontásra, kórházépítésre,
kórházlebontásra vagy bármi másra
fordítanák. St. Auby az előadás keretei
közt nem tudott kitérni a tüntetés mikéntjének
minden részletére, de egy szegmentumot kiemelt:
Mi az, amit kiabáljunk? Például: Több
rágógumit a gyerekeknek! Ebben az esetben pedig
azt, hogy "HAVI FIXET A VAKSÜKETNÉMÁKNAK
A NATO-KÖLTSÉGVETÉSBőL!" "HAVI FIX":
Ez az az összeg, amire mindenkinek
szüksége van az éhenhalás elkerüléséhez.
A havi fix a létminimum. A hadi kiadásokra fordított
összeg - bár St. Auby szerint senki, még maga
a hadügyminiszter sem tudja, hogy az pontosan mennyi - elegendő
lenne arra, hogy mindenkinek biztosítsa a havi fixet. "NATO": St. Auby emlékeztetett arra, hogy egyszer már tartoztunk egy katonai tömbhöz, ami megszűnt, mivel az időben élünk. Megszűnt a Szovjetúnió is, és ami utána maradt, az tetemes összegű adósság, melyet kormányunk beleegyezésével - "hálí Istennek használhatatlan" - hadi felszerelésekben törlesztenek az országnak, nem úgy, mint például a Cseh Köztársaság esetében, akik ezt a tartozást bármimásban, papírban, szemüvegben, mikrofonban, cipőben vagy sapkában kérték.
A NATO azonban létezik,
sőt egyre bővül és "Magyarország
négykézlábon állva könyörög,
hogy tessék szíves lenni nekünk megengedni,
hogy bekerüljünk ebbe a hadseregbe, ami még talán
többe is kerül, mintha saját hadseregünk
lenne."
A szent honvédő háború
nem létezik. "VAKSÜKETNÉMA": Se nem lát, se nem hall, se nem beszél. Szinte totálisan elszigetelt a külvilágtól. Ez a legérzékenyebb kis területe a társadalomnak. A vaksüketnémák a havi fix, azaz a létminimum biztosítása nélkül nem maradnak életben. Szolidárisnak kell lenni! "Ezeket az gyógyíthatatlan lényeket nem lehet levágni, mint a baromfit vagy egy tehenet, és közös sírgödörbe dobni, de mégcsak elpatkolni sem hagyjuk őket." Meg kell őket tanítani a meglévő egészséges érzékszerveik használatával kommunikálni a külvilággal. Ezért civilizált körülmények között működő iskolára van szükség, ehhez kell a havi fix. St. Auby midjárt javaslatot is tett arra, hogy hol legyen ez az iskola: a Városligetben, mivel a környéken már léteznek hasonló intézetek. A vaksüketnémákat úgy kell tekinteni, mint a társadalom központját, ami köré szerveződik az egész ország!
Éljenek a vaksüketnémák!
"HAVI FIXET A VAKSÜKETNÉMÁKNAK
A NATO-KÖLTSÉGVETÉSBőL!"
Az időben élünk.
Ma még nem mehetünk ki azt utcára és
nem kiabálhatjuk ezt a mondatot, mert még nem csatlakoztunk
a NATO-hoz, de közeledik az a perc, amikor ez megtörténhet.
Ekkor kell feltételként megszabnunk azt, hogy a
belépéssel járó anyagi kiadások
egy része a vaksüketnémákra legyen fordítva.
A TNPU vice-diszpécsere nem húzta hosszúra a leckét? társadalomkritikát? költeményt?, de még egy tréninget beiktatott, próbatüntetést tartott.
Javasolta, hogy a tömeg egyszerre
kezdje, majd fejezze be a "mondatot". Így majd
ha valódi tüntetésre kerül sor, a skandálás
kezdeti szép keveredéséből az individuális
autonóm ritmizálás lüktetéséből
kirajzolódik az érthető "mondat,"
és az addig erkélyről bámészkodó
lakosság aktív, szolidáris résztvevőjévé
válik a tüntetésnek.
"HAVI FIXET A VAKSÜKETNÉMÁKNAK
A NATO-KÖLTSÉGVETÉSBőL!"
"Két óra!"
Valaki a tömegből bekiabálta:
Múlt! |