Talán nincs még egy ilyen liliputi kiállítóhely a fovárosban. (A kuckó utcára nézo üvegablaka mindössze két méter magas és másfél méter hosszú.) Túl sokáig állt üresen – ez keltette fel a két képzomuvész érdeklodését. Kinyomozták a tulajdonost. Szerencséjükre muvészetet pártoló igazgatóra bukkantak, aki egy évre kölcsönadta a fiatal muvészeknek a régóta nem használt ablakot. A megállapodás szerint a vállalat a villanyszámlákat is kifizeti, így a két lány egy fillér nélkül megnyithatta a galériát.

Elso akciójukat névtelenül szervezték. Anonim meghívókat küldtek a legnagyobb budapesti múzeumoknak és kiállítóhelyeknek. Kíváncsiak voltak, hogyan reagálnak az efféle kezdeményezésre, ha nem tudhatják meg, kik, mekkora nevek állnak a hátterében.

Nem jött el senki.

Az elso hónapokban – amikor az alapítók még csak saját munkáikat mutatták be – legfeljebb nyolcan-tízen voltak egy-egy megnyitón. Ebben talán közrejátszott az is, hogy több eseményt télvíz idején, éjszakára szerveztek. A páros ugyanis elhatározta, hajnali kettokor nyitják legelso tárlatukat, majd négykor a következo havit, és így tovább. Egy esztendo alatt éjszakától hajnalig minden napszakban kezdodött már valamilyen akció a Hattyú utcában. Az elso év végén berendezték a 13. kirakatot: az elmúlt tizenkét hónap térbeli katalógusát. Ebben az anyagban már szerepelt két külföldi vendégmuvész, és idoközben egyre többen jelentkeztek munkáikkal a fovárosból is. Ezért a nonprofit galériások elhatározták, „befogadó kirakattá” nyilvánítják a kölcsönkapott ablakot. Ettol kezdve háromhetente változott a látvány a Hattyú utca 10/C-ben. Képzomuvészeti egyetemisták, szabadúszó fotósok, külföldi vendéghallgatók és kirakatrendezok adták egymásnak a kilincset.

Az ablakmélyedésben debütált alkotók muveikkel együtt felkerülhettek a www.sztaki.hu/providers/kirakat címu honlapra. Ezt szintén szívességbol kapta munkahelyétol, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetétol Sárosi Anita. Amióta megszerkesztette a site-ot, a kiállításokkal párhuzamosan itt is megjelennek a fiatal képzomuvészek installációi, fotói, performance-ai.

A nullaforintos befogadó galéria azonban augusztus 4-én bezár. A kirakathoz tartozó üzletet eladták, az új tulajdonosnak pedig egészen más elképzelései vannak a potenciális reklámfelületrol. A lányok ugyan leültek vele tárgyalni, de elrettentek, amikor meghallották a feltételeket. A direktor úgy képzelte el az együttmuködést, hogy odaadja Sárosi Anitáéknak a kiállítóhelyet, cserébe viszont elvárja, hogy a lányok rendelkezésére álljanak, ha egyik rendezvényéhez például festett gótikus háttérre van szüksége.

Ebbol nem kért a két fiatal muvész. Úgy gondolkodnak: hozott az élet egy kirakatot, most meg elveszi. Amióta tudják, hogy be kell zárniuk a helyet, mindenki azt kérdezi tolük: hol lesz a következo?

Nem keresnek új kirakatot. Ez persze nem jelenti azt, hogy megszunne a honlapjuk is. A site-ot internetes galériaként muködtetnék tovább. Egyetlen feltételt szabnak a kiállítóknak: anyaguk nem lehet korábbi alkotásaik, tárlataik dokumentációja; kifejezetten a virtuális kirakatba szánt muveket várnak.